dolgozására

Úgy látom senki nem ír a blogra. Mondjuk én sem, és eddig nem is tűnt fel, hogy senki nem ír, de persze mindenki el van foglalva.

Hamár ez ilyen utazós blog volt a részemről és rájöttem milyen szórakoztató visszaolvasni a 16 éves kori Nagy Felfedezéseimet, adok még muníciót a jövőnek, biztos a 26 évesek is roppant mulatságosak lesznek idővel. Meg tanulságosak is, mert persze az ide akkurátusan összegyűjtött információnak a századára sem emlékszem már.

Az elmúlt években egy évet dolgoztam egy színháznak, produkciós asszisztansként és az ő egyik előadásukkal volt szerencsém elutazni jópár helyre, Európában. Ezek az utak, tehát munkával teltek, de néha volt idő várost is nézni, volt, hogy 2 óra jutott, volt, hogy egész délelőttök.
Continue reading

Shabat preparations in Red Alert mood

Friday has arrived. This week it took a bit longer than usually. In the past 3 days the kindergartens were closed, so the children were at home. So we had to be working from home to take care of them. Needless to say that they both went crazy of the boredness.

Our fortified room is on the ground floor, so is the saloon, the kitchen and we have toilette as well. We all slept in the fortified room on matrices so we never had to worry being too far. But there is one thing we can only do in the upper floor: having a shower or make a bath for the kids.

We decided to prepare everything and wash the two kids separately, so in case of a rocket alarm one of us will be able to pick the child from the bathroom in the towel and run to the fortified room. I finished with Nadav, he went down and sent Alma up. I prepared her clothes then Hila shouted from downstairs to wait because she heard a rocket alarm from the nearby Ashdod. She was right, 5 seconds later we heard the alarm in Gan Yavne. Fortunately Alma was still dry so we could walk down to the fortified room.

Now there’s one even more complicated thing to do: have a shower ourselves. When you’re in the closed bathroom you could probably hardly hear the alarms but for sure you wouldn’t notice it when you’re under the shower with the water pouring on your head. So I can only have a shower when Hila is in “alert mode” watching out for the alarms. In case it would happen she would need to run upstairs to notify me then run downstairs and take the children to the basement. I would need to get out from the shower and run down with a towel wrapped around me. Fortunately at least it’s not cold now, in the winter it would be even worse.

So I started my things in the bathroom. First shaving. Then shower. You try to do it as fast as you can. But there are some things that might catch you unprepared: how do you wash your hair and ears? If you do it as usually, and an alarm comes while you’re washing your ears with your fingers, you might have 10 seconds when you wouldn’t even hear if someone is calling you from just the other side of the bathroom door. This took me some seconds to figure out. So I thought I’ll do everything side-by-side.

I know it sounds crazy, and it is. We have 45 seconds to get safely into our fortified room, which is enough if you’re prepared, you’re not sitting in the toilette in the middle of something that can’t be stopped, and you hear The alarm in time. If I wouldn’t hear it for 10 seconds it would leave me 30 which is probably still enough – and I might even get downstairs safely without braking my neck while slipping on the stairs with wet barefoot – I’m just saying crazy reality makes you think about crazy things.

So far everything is OK with us. Nobody knows how long it will take this time. A few more days or weeks. We’ll get used to it. The children do as well. No psychologist would ever tell 30 years from now what they went through – unless a motorbike passes by next street…

Clock10 years in the promised land

Today it’s been 10 years I made aliya. It started just like any other day, although Hila and Alma whished me mazal tov in the morning to remind me. Late afternoon Hila called me to ask me if there’s a chance I can come home “early” because it’s been a hard day for her (Nadav has flu with fever for a couple of days) So after helping to find a bug, left the office, ran to catch the train. Only when I got off the train I thought for myself: I should write something to the blog after the children go to bed.

When I got home I saw that the lights of the garden were on. I thought that the cleaning lady or Nadav turned it on accidentally (happens sometimes, and we only discover it after sunset). But when I entered….. it was a surprise party! Then I also understood why all the parking lots in the street were occupied. My friends from the office, my previous work, some even from Hungary were waiting there. I was really surprised, had no idea about it. Thanks for all the friends and of course Hila, Sivan, Hen, Alma, Nadav for the organization!Blue - White

So what happened in these 10 years? Not easy to look back, remember, prioritize… I was too lazy to update the blog recently so I’ll have to remember by heart.

Continue reading

Cellרב קו – סיבוב חוזר עם אגד

היום (2013/10/08) ב-7 בבוקר קיבלתי הודעה משירות לקוחות של אגד שדי הפתיע אותי:

פניתך לאגד שמספרה 148782 מתאריך: 2012/11/13 נדחתה. הסיבה: הכרטיסייה הוטענה בחברת דן, אנא פנה אליהם לבירור. לשאלות ומידע נוסף טלפון 03-9142010

אם לא הבנתם על מה מדובר, לא נורה, גם לי לא היה מוסג פתאום. ואז נזכרתי.

הנה, תגובתי לאגד:

עכשיו בואו נראה על מה מדובר:

  1. באמת תודה שתרכתם לענות לי אחרי 11 חודשים!!!! מקווה שהאוטובוסים לא מאחרים כזה הרבה
  2. הכרטיס הופק ע”י דן, זה נכון. והצ’יפ שלו נדפק. לא יכולתי להשתמש בו יורתר. הייתי חייב לעשות כרטיס חדש. בשביל זה שלחו אותי מרכבת ישראל מתחנה לתחנה (פעמיים) ומשם לדן. בדן הכינו לי כרטיס חדש, לקח להם יותר משעה. ככה שהסיפור עד כן עלה לי חצי יום חופש מהעבודה.
  3. אבל מה, תוך כדי שהמחשב של דן מוריד את הנתונים של הכרטיס הישן, מסתבר שהם לא רואים את הכרטיסיות של חברות אחרות, כגון אגד. אז הם שלחו אותי לאגד.עכשיו אחרי כמעט שנה אתם שולחים אותי “חזרה” אבל בינינו, זה בעצם לעזזל. אין לי מה לעשות בדן, הייתי שם, הם שלחו אותי לאגד.
  4. אז נא לטפל בפנייה ב-ה-ק-ד-ם. מקווה לגמור עם זה עוד השנה הנוכחית… (הלועזי, אם תהיתם)

És lőn világosság!

Egy hónapot töltök most Izraelben. A társasutazástól a hátizsákos turistán keresztül a beépülésig minden formát kipróbálok. Végülis ritkán adódik olyan, hogy az ember büntetlenül lébecol egy hónapot a nagyvilágban. A változatosság kedvéért ezúttal viszont nem az apró-cseprő ügyeimet osztom meg a nagyérdeművel, hanem azokat a magvas információkat, amiknek segítségével igyekszem ellavírozni a Minek Izrael? kérdésre adható válaszok között.

negev (Újhelyi Zsófi képe)
negev
(Újhelyi Zsófi képe)

Continue reading

BombÉlet az ígéret földjén, a terror árnyékában

Már pár napja gondolkodtam egy élménybeszámoló írásán, így mikor Ákos felkért, hogy írjak egy vendégbejegyzést a blogjában, nem mondtam nemet. Ha érdekel titeket hogyan telt az elmúlt hetünk, itt is elolvashatjátok.

Azon gondolkodtam hogyan is kezdjem el az élménybeszámolóm. Kezdhetném valahogy így:

Ha visszatekintünk a történelem utolsó három évezredére, láthatjuk hogy az élet sokszor nem volt könnyű azon a területen, amit ma legtöbben Izraelként ismerünk.” Már ebben a mondatban is látható hogy lehetetlen bármit úgy leírni, hogy egyértelmű legyen, és ne lehessen belekötni. Így végül úgy döntöttem, hogy a szubjektív élménybeszámolómat a személyes történelmi viszonyomba fogom elhelyezni.

Continue reading

Bombרב קו

היום אנחנו ממשיכים את סידרת הסיפורים על שירותים מעצבנים בישראל. בפרק הקודם דיברנו על רכבת ישראל ומשם ישר מגיעים לנושא של היום: רב קו.

לאלה שלא מכירים, רב קו זה כרטיס “חכם” שבדרך כלל יודעים עליו 2 דברים: 1. הוא מגניב כזה שצריך רק להניח על המכשיר וככה זה מטעין את הכרטיס או מוריד ממנו נסיעה, 2. לפי האגדה האורבנית קוראים לו רב קו כי על אותו כרטיס אפשר למלא כרטיסים וכרטיסיות של מספר רב של חברות אוטובוסים (דן, אגד, קווים ועוד) ולאחרונה גם לרכבת ישראל. בסוף הסיפור עוד נחזור לנקודה הזאת.

berlin 2x

Úgylátszik mostanában visszajáró lettem, mert nem új helyre, hanem Berliben utaztunk két barátommal a hosszúhétvégén nyaralni. Természetesen vonattal mentük, mert úgy illik. 13 óra vonatozás jobb, mit 13 óra autózás, de persze megérkezni a legjobb mindkettő után.

Egy német barátnőmnél laktunk, aki előző héten épp Budapesten keresztül utazott szerbiába, így még itthon ideadta a kulcsot.  Egy csodálatos WG (Wohngemeinschaft)-ben lakik, ami kicsit többet jelent, mint egy csoportos albérlet. A színesre kifeste, pakátokkal teleragasztott lakás rögtön elbűvölt bennünket. Minden szobában volt galéria, vagy dobogó, mindenféle szuper belsőépítészeti bravúrok, illetve az egyik srácnál két polcnyi lagó kalózhajó. Mind e mellett  a lakás csillivilli és barátságos is volt. A tisztaságra magyarázatot adott a takarítás táblázat, meg a tanácskozás isőpontját megjelölő üzenet a közös konyhában. rögtön főztünk, hagytunk a háziaknak, majd nekivágtunk a városnak.

Első nap szombat volt, így a szórakozónegyedeet vettük célba, Ezeket a továbbiakban is élénken figyelemmel kísérük, így mély benyomásaink vannak Kreitzberg, Prenzlauerberg, Friedrichshein és Neukölln 10 éves eltolással burjánző menősödésésről és a vietnámi wokbárok tredi vietnámi loungekká való átvedlésének fokozatairól. Remek időnk volt, így első nap a Görlitzer parkba kaptuk betekintést arról, hogy nem ég le az a város sem hol legálisan is lehet a parkban grillezni. Majd felcaplattunk a “hegyre”. Namost a Kreutzberg tényleg egy púp, de hát valószínűleg a magasságát azok a lépcsők tartják, amin fel lehet menni rá, mindenestere kedvesen üdögéltünk a lépcső tetején és néztük a várost.

Másnap igazi berlini napot tartottunk, reggel brucholtunk az Kastanien allén aztán átvágtattunk a Mauerparkba a hhetetlen nagy bolhapiacra, majd megnéztük a vásári komédiásokat a parkban. Este pedig kimásztunk a szuper albérletünk tetejére a tetőre is.

Voltunk az állatkertben, ahol rengeteg kis jószággal találkoztunk. A kiselefánt pl tényleg olyan, mint  aKiplingnél, kíváncsi naív és ügyetlen. Egyszerre minden mozgott rajta: a farka az orrmánya a fülei és mind a négy lába. Amikor épp ne lépett vele biztos ami biztos keresztbe tette, mad mégse majd megint. Közben folyton láb alatt volt a szüleinek és rettentő igzága volt. Nem úgy mint az orrszarvú fi, akinek a szülője rendkívül idegesen ját körbe körbe, feltételezéseink szerint éhes lehetett (persze nem kizárható hogy valami családi dráma vagy financiális krízis állt a háttérben) mindenesetre a kisorszarvú ijedten és tanácstalanul szemlélte az eseményeket, de nem avatkozott közbe. Megnéztünk rengeteg madarat és fókát, meg pingvineket. A medvéket nem talátuk, találtunk viszotn rengeteg ismeretlen állatfajt. Láttunk boxoló kengurut és nagyon helyes majmokat is. A nagyvadak házába pont akkor érkeztünk amikor a 3 kis jaguárt és gyámjukat beterelték. ez nem ment könnyen, midenesetre nagyon szórakoztató volt. és megállapítottam, hogy az oroszlán, érhető módon az állatok királya, de kényes és hiú, hatalommáiás. A tigris sokkal szimatikusabb s életrevalóbb volt, meg hát van a szemében valami, ami kiszámíthatalan, okos és veszélyes (“Tiger, tiger , burning bright; in the forests of the night; what immortal hand or eye; could frame thy fearful symmetry?” Blake)

Megnéztünk három múzeumot is. A Hamburger bahnof kortásr művészeti kiállításán megtekintettük Warhol, Lichtenstein és társaik egy-eyg emblematikus művét. Majd kilépve a teremből a falnek támasztva megpillantottuk Warhol, Lichtenstein és társaik ugyanazon emblematikus műveit. zavarbajöttem, de engem ne lehet könyen átverni. Visszaszaladtam, és a termekben a falon lógtak a képek. Kiszaladta és ott voltak a falhoz támasztav. Ugyan azok. Amikor már nagyon röhögtem, akkor elárulták hogy a helyi egyetem új projrktjéről van szó, amiben lemásolják híres festők híres képeit és ugyanott kiállítják őket. Vicces volt. Megnéztük még a Nefertitit a neues múzeumben. Fiúkat nehéz volt rávenni hogy behatoljanak az egyiptomi régiségek közé, de amikor többedszerre is ahtározottan állítottam, hogy berlin legjobb nője lesz benn engadtek a hisztinek. És végül elég jól szórakoztunk indenféle múmiákon és egyiptomi irkafirkákon, láttunk pl többezeréves matekfüzetet is. Meg voltunk a Schloss újraéptése helyén álló Humblot Boxban. ugyanis úgy dönöttek, hogy újraépítik a régi császri palotát, ami miat tugyan 2 épletet kell lebntani, de sebaj, ajd beleteszik a Néprajzi múzeumot, amire most nincs hely. Hát ez a Box ez ott áll az építkezés mellett és az első emelete a katáéyról szól, és nem, nem győz meg arról, hoyg tényleg újra kell épateni, főleg mert annál szebb emlékműve eg klasszicista kastélynak szerintem nem lehet, mint hogy egy szocialista épület homlokzatába van beleépítve a kapuja. A Box többi emeletén viszotn Humboltos diákok kurálásában ízelítőt kaphattunk a néprajzi múzeum gyűjteményéből. és váó, volt szó régi kamerunk kiály által küldött trón ajándék történet-kultúrlis és politikai vonatkozásairól, hangszermemoriztunk, volt szó ökológiáról, hogy a nemismemlékszem hol túlhalásszák a halakat és már a tigrisbékát is egeszik 8eszközök képek kiálltva) és ez milyen ökológiai láncon keresztül vezet a malária szúnyog túlszaporodásához, volt szó restaurálásról, cirtus félékről, láttunk 1000 éves limonádé receptet, demográfiai és foglalkoztatási összehasonlítás is volt Németország vs. Mali. És minden érdekes, vicces, játékos, de mégis tudományos volt, szóval éetem egyik legjobb (pontosan 3.) kiállítás élménye.

Jó volt, na!

parizs

Egy hónapja lehetősége nyílt, hogy egy villanásnyi időre visszatérjek Párizsba. Igazságszerint régóta vágytam rá és kifejezetten vonzott az is, hogy ha csak két napig is , de dolgom lesz ott.

Az utazás 13 óra volt. Autóval. Hivításos sofőrrel entünk, ez annyira megnyugatott, hogy aludni is bírtam. Néha persze megálltunk. Szuper érzés volt, hogy a német autópálya pihenőben gond nélkül kérem ki németül a megszokott vajas brezelt reggelire és a francia autópályamegállóban ugyan kicsit kevésbé magabiztosan, de végül erendményesen kérek és kapok croissint kávéval. Otthonos volt minden, holott ne vagyok egy nagy világutazó. Szép volt az autóból végignézni, hogy miben különbözik a német tartományok és a francia megyék teplomépítészete, mezőgazdasági épületei és a táj.

És szuper volt beérni Párizsba, ahol ne akartam az Eiffel toronyhoz rohanni, nem kellett semmit feltétlenül csinálni, csak a szokásosat: bevásárlás, vacsi stb. Ettünk egy kagylósnál, én nem ettem kagylót de a hal is fonom volt. Másnap eg korán keltünk és mentünk a piacra dolgozni, ugyanis az volt a nagy feladat, hogy megfelelő dolgokat vásároljunk (egy fil díszletéhez). Aztán a remek pacozás után egy normandiai világvégi házikóban volta forgatás aminek gyönyörű és esetünkben napos kertjében töltöttük a napot.

Kellemes három nap volt.

családi hírek