Clock10 years in the promised land

Today it’s been 10 years I made aliya. It started just like any other day, although Hila and Alma whished me mazal tov in the morning to remind me. Late afternoon Hila called me to ask me if there’s a chance I can come home “early” because it’s been a hard day for her (Nadav has flu with fever for a couple of days) So after helping to find a bug, left the office, ran to catch the train. Only when I got off the train I thought for myself: I should write something to the blog after the children go to bed.

When I got home I saw that the lights of the garden were on. I thought that the cleaning lady or Nadav turned it on accidentally (happens sometimes, and we only discover it after sunset). But when I entered….. it was a surprise party! Then I also understood why all the parking lots in the street were occupied. My friends from the office, my previous work, some even from Hungary were waiting there. I was really surprised, had no idea about it. Thanks for all the friends and of course Hila, Sivan, Hen, Alma, Nadav for the organization!Blue - White

So what happened in these 10 years? Not easy to look back, remember, prioritize… I was too lazy to update the blog recently so I’ll have to remember by heart.

Continue reading

Cellרב קו – סיבוב חוזר עם אגד

היום (2013/10/08) ב-7 בבוקר קיבלתי הודעה משירות לקוחות של אגד שדי הפתיע אותי:

פניתך לאגד שמספרה 148782 מתאריך: 2012/11/13 נדחתה. הסיבה: הכרטיסייה הוטענה בחברת דן, אנא פנה אליהם לבירור. לשאלות ומידע נוסף טלפון 03-9142010

אם לא הבנתם על מה מדובר, לא נורה, גם לי לא היה מוסג פתאום. ואז נזכרתי.

הנה, תגובתי לאגד:

עכשיו בואו נראה על מה מדובר:

  1. באמת תודה שתרכתם לענות לי אחרי 11 חודשים!!!! מקווה שהאוטובוסים לא מאחרים כזה הרבה
  2. הכרטיס הופק ע”י דן, זה נכון. והצ’יפ שלו נדפק. לא יכולתי להשתמש בו יורתר. הייתי חייב לעשות כרטיס חדש. בשביל זה שלחו אותי מרכבת ישראל מתחנה לתחנה (פעמיים) ומשם לדן. בדן הכינו לי כרטיס חדש, לקח להם יותר משעה. ככה שהסיפור עד כן עלה לי חצי יום חופש מהעבודה.
  3. אבל מה, תוך כדי שהמחשב של דן מוריד את הנתונים של הכרטיס הישן, מסתבר שהם לא רואים את הכרטיסיות של חברות אחרות, כגון אגד. אז הם שלחו אותי לאגד.עכשיו אחרי כמעט שנה אתם שולחים אותי “חזרה” אבל בינינו, זה בעצם לעזזל. אין לי מה לעשות בדן, הייתי שם, הם שלחו אותי לאגד.
  4. אז נא לטפל בפנייה ב-ה-ק-ד-ם. מקווה לגמור עם זה עוד השנה הנוכחית… (הלועזי, אם תהיתם)

És lőn világosság!

Egy hónapot töltök most Izraelben. A társasutazástól a hátizsákos turistán keresztül a beépülésig minden formát kipróbálok. Végülis ritkán adódik olyan, hogy az ember büntetlenül lébecol egy hónapot a nagyvilágban. A változatosság kedvéért ezúttal viszont nem az apró-cseprő ügyeimet osztom meg a nagyérdeművel, hanem azokat a magvas információkat, amiknek segítségével igyekszem ellavírozni a Minek Izrael? kérdésre adható válaszok között.

negev (Újhelyi Zsófi képe)

negev
(Újhelyi Zsófi képe)

Continue reading

BombÉlet az ígéret földjén, a terror árnyékában

Már pár napja gondolkodtam egy élménybeszámoló írásán, így mikor Ákos felkért, hogy írjak egy vendégbejegyzést a blogjában, nem mondtam nemet. Ha érdekel titeket hogyan telt az elmúlt hetünk, itt is elolvashatjátok.

Azon gondolkodtam hogyan is kezdjem el az élménybeszámolóm. Kezdhetném valahogy így:

Ha visszatekintünk a történelem utolsó három évezredére, láthatjuk hogy az élet sokszor nem volt könnyű azon a területen, amit ma legtöbben Izraelként ismerünk.” Már ebben a mondatban is látható hogy lehetetlen bármit úgy leírni, hogy egyértelmű legyen, és ne lehessen belekötni. Így végül úgy döntöttem, hogy a szubjektív élménybeszámolómat a személyes történelmi viszonyomba fogom elhelyezni.

Continue reading

Bombרב קו

היום אנחנו ממשיכים את סידרת הסיפורים על שירותים מעצבנים בישראל. בפרק הקודם דיברנו על רכבת ישראל ומשם ישר מגיעים לנושא של היום: רב קו.

לאלה שלא מכירים, רב קו זה כרטיס “חכם” שבדרך כלל יודעים עליו 2 דברים: 1. הוא מגניב כזה שצריך רק להניח על המכשיר וככה זה מטעין את הכרטיס או מוריד ממנו נסיעה, 2. לפי האגדה האורבנית קוראים לו רב קו כי על אותו כרטיס אפשר למלא כרטיסים וכרטיסיות של מספר רב של חברות אוטובוסים (דן, אגד, קווים ועוד) ולאחרונה גם לרכבת ישראל. בסוף הסיפור עוד נחזור לנקודה הזאת.

berlin 2x

Úgylátszik mostanában visszajáró lettem, mert nem új helyre, hanem Berliben utaztunk két barátommal a hosszúhétvégén nyaralni. Természetesen vonattal mentük, mert úgy illik. 13 óra vonatozás jobb, mit 13 óra autózás, de persze megérkezni a legjobb mindkettő után.

Egy német barátnőmnél laktunk, aki előző héten épp Budapesten keresztül utazott szerbiába, így még itthon ideadta a kulcsot.  Egy csodálatos WG (Wohngemeinschaft)-ben lakik, ami kicsit többet jelent, mint egy csoportos albérlet. A színesre kifeste, pakátokkal teleragasztott lakás rögtön elbűvölt bennünket. Minden szobában volt galéria, vagy dobogó, mindenféle szuper belsőépítészeti bravúrok, illetve az egyik srácnál két polcnyi lagó kalózhajó. Mind e mellett  a lakás csillivilli és barátságos is volt. A tisztaságra magyarázatot adott a takarítás táblázat, meg a tanácskozás isőpontját megjelölő üzenet a közös konyhában. rögtön főztünk, hagytunk a háziaknak, majd nekivágtunk a városnak.

Első nap szombat volt, így a szórakozónegyedeet vettük célba, Ezeket a továbbiakban is élénken figyelemmel kísérük, így mély benyomásaink vannak Kreitzberg, Prenzlauerberg, Friedrichshein és Neukölln 10 éves eltolással burjánző menősödésésről és a vietnámi wokbárok tredi vietnámi loungekká való átvedlésének fokozatairól. Remek időnk volt, így első nap a Görlitzer parkba kaptuk betekintést arról, hogy nem ég le az a város sem hol legálisan is lehet a parkban grillezni. Majd felcaplattunk a “hegyre”. Namost a Kreutzberg tényleg egy púp, de hát valószínűleg a magasságát azok a lépcsők tartják, amin fel lehet menni rá, mindenestere kedvesen üdögéltünk a lépcső tetején és néztük a várost.

Másnap igazi berlini napot tartottunk, reggel brucholtunk az Kastanien allén aztán átvágtattunk a Mauerparkba a hhetetlen nagy bolhapiacra, majd megnéztük a vásári komédiásokat a parkban. Este pedig kimásztunk a szuper albérletünk tetejére a tetőre is.

Voltunk az állatkertben, ahol rengeteg kis jószággal találkoztunk. A kiselefánt pl tényleg olyan, mint  aKiplingnél, kíváncsi naív és ügyetlen. Egyszerre minden mozgott rajta: a farka az orrmánya a fülei és mind a négy lába. Amikor épp ne lépett vele biztos ami biztos keresztbe tette, mad mégse majd megint. Közben folyton láb alatt volt a szüleinek és rettentő igzága volt. Nem úgy mint az orrszarvú fi, akinek a szülője rendkívül idegesen ját körbe körbe, feltételezéseink szerint éhes lehetett (persze nem kizárható hogy valami családi dráma vagy financiális krízis állt a háttérben) mindenesetre a kisorszarvú ijedten és tanácstalanul szemlélte az eseményeket, de nem avatkozott közbe. Megnéztünk rengeteg madarat és fókát, meg pingvineket. A medvéket nem talátuk, találtunk viszotn rengeteg ismeretlen állatfajt. Láttunk boxoló kengurut és nagyon helyes majmokat is. A nagyvadak házába pont akkor érkeztünk amikor a 3 kis jaguárt és gyámjukat beterelték. ez nem ment könnyen, midenesetre nagyon szórakoztató volt. és megállapítottam, hogy az oroszlán, érhető módon az állatok királya, de kényes és hiú, hatalommáiás. A tigris sokkal szimatikusabb s életrevalóbb volt, meg hát van a szemében valami, ami kiszámíthatalan, okos és veszélyes (“Tiger, tiger , burning bright; in the forests of the night; what immortal hand or eye; could frame thy fearful symmetry?” Blake)

Megnéztünk három múzeumot is. A Hamburger bahnof kortásr művészeti kiállításán megtekintettük Warhol, Lichtenstein és társaik egy-eyg emblematikus művét. Majd kilépve a teremből a falnek támasztva megpillantottuk Warhol, Lichtenstein és társaik ugyanazon emblematikus műveit. zavarbajöttem, de engem ne lehet könyen átverni. Visszaszaladtam, és a termekben a falon lógtak a képek. Kiszaladta és ott voltak a falhoz támasztav. Ugyan azok. Amikor már nagyon röhögtem, akkor elárulták hogy a helyi egyetem új projrktjéről van szó, amiben lemásolják híres festők híres képeit és ugyanott kiállítják őket. Vicces volt. Megnéztük még a Nefertitit a neues múzeumben. Fiúkat nehéz volt rávenni hogy behatoljanak az egyiptomi régiségek közé, de amikor többedszerre is ahtározottan állítottam, hogy berlin legjobb nője lesz benn engadtek a hisztinek. És végül elég jól szórakoztunk indenféle múmiákon és egyiptomi irkafirkákon, láttunk pl többezeréves matekfüzetet is. Meg voltunk a Schloss újraéptése helyén álló Humblot Boxban. ugyanis úgy dönöttek, hogy újraépítik a régi császri palotát, ami miat tugyan 2 épletet kell lebntani, de sebaj, ajd beleteszik a Néprajzi múzeumot, amire most nincs hely. Hát ez a Box ez ott áll az építkezés mellett és az első emelete a katáéyról szól, és nem, nem győz meg arról, hoyg tényleg újra kell épateni, főleg mert annál szebb emlékműve eg klasszicista kastélynak szerintem nem lehet, mint hogy egy szocialista épület homlokzatába van beleépítve a kapuja. A Box többi emeletén viszotn Humboltos diákok kurálásában ízelítőt kaphattunk a néprajzi múzeum gyűjteményéből. és váó, volt szó régi kamerunk kiály által küldött trón ajándék történet-kultúrlis és politikai vonatkozásairól, hangszermemoriztunk, volt szó ökológiáról, hogy a nemismemlékszem hol túlhalásszák a halakat és már a tigrisbékát is egeszik 8eszközök képek kiálltva) és ez milyen ökológiai láncon keresztül vezet a malária szúnyog túlszaporodásához, volt szó restaurálásról, cirtus félékről, láttunk 1000 éves limonádé receptet, demográfiai és foglalkoztatási összehasonlítás is volt Németország vs. Mali. És minden érdekes, vicces, játékos, de mégis tudományos volt, szóval éetem egyik legjobb (pontosan 3.) kiállítás élménye.

Jó volt, na!

parizs

Egy hónapja lehetősége nyílt, hogy egy villanásnyi időre visszatérjek Párizsba. Igazságszerint régóta vágytam rá és kifejezetten vonzott az is, hogy ha csak két napig is , de dolgom lesz ott.

Az utazás 13 óra volt. Autóval. Hivításos sofőrrel entünk, ez annyira megnyugatott, hogy aludni is bírtam. Néha persze megálltunk. Szuper érzés volt, hogy a német autópálya pihenőben gond nélkül kérem ki németül a megszokott vajas brezelt reggelire és a francia autópályamegállóban ugyan kicsit kevésbé magabiztosan, de végül erendményesen kérek és kapok croissint kávéval. Otthonos volt minden, holott ne vagyok egy nagy világutazó. Szép volt az autóból végignézni, hogy miben különbözik a német tartományok és a francia megyék teplomépítészete, mezőgazdasági épületei és a táj.

És szuper volt beérni Párizsba, ahol ne akartam az Eiffel toronyhoz rohanni, nem kellett semmit feltétlenül csinálni, csak a szokásosat: bevásárlás, vacsi stb. Ettünk egy kagylósnál, én nem ettem kagylót de a hal is fonom volt. Másnap eg korán keltünk és mentünk a piacra dolgozni, ugyanis az volt a nagy feladat, hogy megfelelő dolgokat vásároljunk (egy fil díszletéhez). Aztán a remek pacozás után egy normandiai világvégi házikóban volta forgatás aminek gyönyörű és esetünkben napos kertjében töltöttük a napot.

Kellemes három nap volt.

Fire in Hotel Ganey Dan in Ashkelon

As last week the children started kindergarten, on Thursday Hila had her 1st full day without the children since Nadav was born 9 months ago. As we also didn’t go to summer vacation we decided to do a quite shabat in a hotel so she doesn’t need to cook. The options were the Dead See or Ashkelon. We decided by Ashkelon. She even made a free Dan Hotels club membership.

At the entrance we got our presents as new club members: a notebook (no, not that kind Wink and a pen. The children got a “poncho” towel that Alma was happy to wear all the time. She looks like a Jedi knight in it.

We spent Friday afternoon in the swimming pool. Alma tried her new life belt + the two small things you put on the arms. At the beginning she was afraid and stayed only in the shallow water but later she went in with Hila and really swam.

In the morning we heard that there’s a room full of games for the children. Hila checked it out, but there were some things not for shabat. We decided that Alma can go in but we tell her where she can play. It was pretty cool. She found lots of interesting things, Hila went to the Gymboree with Nadav. Later they went up to sleep. When I started to fell asleep I asked Alma if we can go up to rest as well. After a while she agreed. On the way to the exit she saw something and told me: I want to play with that? With what, I asked? With that thing of uncle Yaakov. It was a chess table Smile I set up the table (most of the parts were missing, but she didn’t realize) and we had a fast game. She took the white king and put it next to the black: “he wants to be with his family”. I tried to explain to her what’s the difference between family and enemy but gave up.

After lunch Hila took Alma to the games and I took Nadav to the room and we both fell asleep. Certainly I heard screaming people from the corridor. “Leave the room and run down, there’s fire!” I opened the door, looked to the right and saw smoke. Closed the door, hesitated for a moment if I have 10 seconds to put some clothes on (I was in boxer) and decided to put my trousers and shirt on. Took Nadav (still sleeping) and started to run. We were on the 4th floor, the smoke came from the stairs, I had no idea where is the fire, above or below us. For a moment I thought if it is better to go up or down (there are only 6 floors, so it can be faster to get to the roof, especially that everyone is going down, and who knows, if it is possible to pass the fire in the staircase, if it’s below the 4th floor) All this happened within 1 second and I started to run down the stairs. I wasn’t sure if this was the right decision as we were running in smoke. It’s needless to say that it was a big mess, everyone was screaming and running. I saw a child with his t-shirt put on his mouth and nose. I tried to put mine shirt on Nadav’s face, but I couldn’t really because it was a too tight shabat shirt. After a few seconds I took it off cause I was afraid that I will tamp him with my own hands. We were decreasing faster then others, I was really afraid for him, so I decided: this is not the time for European manner. I was running next to the other people. Suddenly I saw Hila running up. I only realized it after she passed me. I shouted to her: mom, we’re here! She joined us. Soon we got to the lobby. I was running out to make sure Nadav gets some fresh air and he’s ok. He didn’t understand what’s happened, was still half asleep but he was breathing and smiling. I payed down on the grass and started to cry… We were safe.

Other people were still searching each other, someone called the firefighters, it turned out the hotel didn’t call them??? Others were talking about the negligence of the hotel: how come the smoke detector haven’t alarm? The automatic sprinklers haven’t start? Even now that people are all over the lobby nobody started a manual alarm. Others may still be sleeping in their bed. Some people had all they bags with them, and they left the hotel saying “I guess we’re gonna get a free weekend anyway from the hotel”. After a while we heard sirens. It was the police. Only much later the firemen started to arrive. Later an ambulance arrived as well. We saw through the windows of the staircase that people are still running in the upper floors. I saw someone in uniform with a towel on his face. It couldn’t be a fireman with a towel?!?! Later I identified the uniform, it was a policeman.

By this time the things cooled down a bit. We heard gossips about the fire. Someone smoke in room 617, exactly 2 floors above our room and the mattress caught fire. People started to enter the lobby again. Some children were let into the firefighter’s truck, so it was obvious that it’s over, and it seemed that nobody was hurt. Alma also went up to see the firefighter car (sorry, no pictures, it was still shabat) then we also entered the lobby. I went up to the room (the elevators were still locked but they let everyone up on the stairs) to bring the “seuda shlishit”. The room was ok, but the stairs were still full of smoke, so we decided not to take the children upstairs. After we had the short dinner Hila went up and packed everything. Shortly after the havdala we checked out. I think this was the earliest ever we managed to leave in motzey shabat.

családi hírek