:bomb:Élet az ígéret földjén, a terror árnyékában

Már pár napja gondolkodtam egy élménybeszámoló írásán, így mikor Ákos felkért, hogy írjak egy vendégbejegyzést a blogjában, nem mondtam nemet. Ha érdekel titeket hogyan telt az elmúlt hetünk, itt is elolvashatjátok.

Azon gondolkodtam hogyan is kezdjem el az élménybeszámolóm. Kezdhetném valahogy így:

Ha visszatekintünk a történelem utolsó három évezredére, láthatjuk hogy az élet sokszor nem volt könnyű azon a területen, amit ma legtöbben Izraelként ismerünk.” Már ebben a mondatban is látható hogy lehetetlen bármit úgy leírni, hogy egyértelmű legyen, és ne lehessen belekötni. Így végül úgy döntöttem, hogy a szubjektív élménybeszámolómat a személyes történelmi viszonyomba fogom elhelyezni.

Continue reading

:bomb:רב קו

היום אנחנו ממשיכים את סידרת הסיפורים על שירותים מעצבנים בישראל. בפרק הקודם דיברנו על רכבת ישראל ומשם ישר מגיעים לנושא של היום: רב קו.

לאלה שלא מכירים, רב קו זה כרטיס “חכם” שבדרך כלל יודעים עליו 2 דברים: 1. הוא מגניב כזה שצריך רק להניח על המכשיר וככה זה מטעין את הכרטיס או מוריד ממנו נסיעה, 2. לפי האגדה האורבנית קוראים לו רב קו כי על אותו כרטיס אפשר למלא כרטיסים וכרטיסיות של מספר רב של חברות אוטובוסים (דן, אגד, קווים ועוד) ולאחרונה גם לרכבת ישראל. בסוף הסיפור עוד נחזור לנקודה הזאת.

berlin 2x

Úgylátszik mostanában visszajáró lettem, mert nem új helyre, hanem Berliben utaztunk két barátommal a hosszúhétvégén nyaralni. Természetesen vonattal mentük, mert úgy illik. 13 óra vonatozás jobb, mit 13 óra autózás, de persze megérkezni a legjobb mindkettő után.

Egy német barátnőmnél laktunk, aki előző héten épp Budapesten keresztül utazott szerbiába, így még itthon ideadta a kulcsot.  Egy csodálatos WG (Wohngemeinschaft)-ben lakik, ami kicsit többet jelent, mint egy csoportos albérlet. A színesre kifeste, pakátokkal teleragasztott lakás rögtön elbűvölt bennünket. Minden szobában volt galéria, vagy dobogó, mindenféle szuper belsőépítészeti bravúrok, illetve az egyik srácnál két polcnyi lagó kalózhajó. Mind e mellett  a lakás csillivilli és barátságos is volt. A tisztaságra magyarázatot adott a takarítás táblázat, meg a tanácskozás isőpontját megjelölő üzenet a közös konyhában. rögtön főztünk, hagytunk a háziaknak, majd nekivágtunk a városnak.

Első nap szombat volt, így a szórakozónegyedeet vettük célba, Ezeket a továbbiakban is élénken figyelemmel kísérük, így mély benyomásaink vannak Kreitzberg, Prenzlauerberg, Friedrichshein és Neukölln 10 éves eltolással burjánző menősödésésről és a vietnámi wokbárok tredi vietnámi loungekká való átvedlésének fokozatairól. Remek időnk volt, így első nap a Görlitzer parkba kaptuk betekintést arról, hogy nem ég le az a város sem hol legálisan is lehet a parkban grillezni. Majd felcaplattunk a “hegyre”. Namost a Kreutzberg tényleg egy púp, de hát valószínűleg a magasságát azok a lépcsők tartják, amin fel lehet menni rá, mindenestere kedvesen üdögéltünk a lépcső tetején és néztük a várost.

Másnap igazi berlini napot tartottunk, reggel brucholtunk az Kastanien allén aztán átvágtattunk a Mauerparkba a hhetetlen nagy bolhapiacra, majd megnéztük a vásári komédiásokat a parkban. Este pedig kimásztunk a szuper albérletünk tetejére a tetőre is.

Voltunk az állatkertben, ahol rengeteg kis jószággal találkoztunk. A kiselefánt pl tényleg olyan, mint  aKiplingnél, kíváncsi naív és ügyetlen. Egyszerre minden mozgott rajta: a farka az orrmánya a fülei és mind a négy lába. Amikor épp ne lépett vele biztos ami biztos keresztbe tette, mad mégse majd megint. Közben folyton láb alatt volt a szüleinek és rettentő igzága volt. Nem úgy mint az orrszarvú fi, akinek a szülője rendkívül idegesen ját körbe körbe, feltételezéseink szerint éhes lehetett (persze nem kizárható hogy valami családi dráma vagy financiális krízis állt a háttérben) mindenesetre a kisorszarvú ijedten és tanácstalanul szemlélte az eseményeket, de nem avatkozott közbe. Megnéztünk rengeteg madarat és fókát, meg pingvineket. A medvéket nem talátuk, találtunk viszotn rengeteg ismeretlen állatfajt. Láttunk boxoló kengurut és nagyon helyes majmokat is. A nagyvadak házába pont akkor érkeztünk amikor a 3 kis jaguárt és gyámjukat beterelték. ez nem ment könnyen, midenesetre nagyon szórakoztató volt. és megállapítottam, hogy az oroszlán, érhető módon az állatok királya, de kényes és hiú, hatalommáiás. A tigris sokkal szimatikusabb s életrevalóbb volt, meg hát van a szemében valami, ami kiszámíthatalan, okos és veszélyes (“Tiger, tiger , burning bright; in the forests of the night; what immortal hand or eye; could frame thy fearful symmetry?” Blake)

Megnéztünk három múzeumot is. A Hamburger bahnof kortásr művészeti kiállításán megtekintettük Warhol, Lichtenstein és társaik egy-eyg emblematikus művét. Majd kilépve a teremből a falnek támasztva megpillantottuk Warhol, Lichtenstein és társaik ugyanazon emblematikus műveit. zavarbajöttem, de engem ne lehet könyen átverni. Visszaszaladtam, és a termekben a falon lógtak a képek. Kiszaladta és ott voltak a falhoz támasztav. Ugyan azok. Amikor már nagyon röhögtem, akkor elárulták hogy a helyi egyetem új projrktjéről van szó, amiben lemásolják híres festők híres képeit és ugyanott kiállítják őket. Vicces volt. Megnéztük még a Nefertitit a neues múzeumben. Fiúkat nehéz volt rávenni hogy behatoljanak az egyiptomi régiségek közé, de amikor többedszerre is ahtározottan állítottam, hogy berlin legjobb nője lesz benn engadtek a hisztinek. És végül elég jól szórakoztunk indenféle múmiákon és egyiptomi irkafirkákon, láttunk pl többezeréves matekfüzetet is. Meg voltunk a Schloss újraéptése helyén álló Humblot Boxban. ugyanis úgy dönöttek, hogy újraépítik a régi császri palotát, ami miat tugyan 2 épletet kell lebntani, de sebaj, ajd beleteszik a Néprajzi múzeumot, amire most nincs hely. Hát ez a Box ez ott áll az építkezés mellett és az első emelete a katáéyról szól, és nem, nem győz meg arról, hoyg tényleg újra kell épateni, főleg mert annál szebb emlékműve eg klasszicista kastélynak szerintem nem lehet, mint hogy egy szocialista épület homlokzatába van beleépítve a kapuja. A Box többi emeletén viszotn Humboltos diákok kurálásában ízelítőt kaphattunk a néprajzi múzeum gyűjteményéből. és váó, volt szó régi kamerunk kiály által küldött trón ajándék történet-kultúrlis és politikai vonatkozásairól, hangszermemoriztunk, volt szó ökológiáról, hogy a nemismemlékszem hol túlhalásszák a halakat és már a tigrisbékát is egeszik 8eszközök képek kiálltva) és ez milyen ökológiai láncon keresztül vezet a malária szúnyog túlszaporodásához, volt szó restaurálásról, cirtus félékről, láttunk 1000 éves limonádé receptet, demográfiai és foglalkoztatási összehasonlítás is volt Németország vs. Mali. És minden érdekes, vicces, játékos, de mégis tudományos volt, szóval éetem egyik legjobb (pontosan 3.) kiállítás élménye.

Jó volt, na!

parizs

Egy hónapja lehetősége nyílt, hogy egy villanásnyi időre visszatérjek Párizsba. Igazságszerint régóta vágytam rá és kifejezetten vonzott az is, hogy ha csak két napig is , de dolgom lesz ott.

Az utazás 13 óra volt. Autóval. Hivításos sofőrrel entünk, ez annyira megnyugatott, hogy aludni is bírtam. Néha persze megálltunk. Szuper érzés volt, hogy a német autópálya pihenőben gond nélkül kérem ki németül a megszokott vajas brezelt reggelire és a francia autópályamegállóban ugyan kicsit kevésbé magabiztosan, de végül erendményesen kérek és kapok croissint kávéval. Otthonos volt minden, holott ne vagyok egy nagy világutazó. Szép volt az autóból végignézni, hogy miben különbözik a német tartományok és a francia megyék teplomépítészete, mezőgazdasági épületei és a táj.

És szuper volt beérni Párizsba, ahol ne akartam az Eiffel toronyhoz rohanni, nem kellett semmit feltétlenül csinálni, csak a szokásosat: bevásárlás, vacsi stb. Ettünk egy kagylósnál, én nem ettem kagylót de a hal is fonom volt. Másnap eg korán keltünk és mentünk a piacra dolgozni, ugyanis az volt a nagy feladat, hogy megfelelő dolgokat vásároljunk (egy fil díszletéhez). Aztán a remek pacozás után egy normandiai világvégi házikóban volta forgatás aminek gyönyörű és esetünkben napos kertjében töltöttük a napot.

Kellemes három nap volt.