All posts by Kati

A true story about an ungrateful little cactus – with a moral

Once upon a time there was a little cactus, who lived on the back shelves of a flower shop, long forgotten, hoping for someone to come and take it home. But nobody came or notice it, neither did they pick it. Then, just when the little cactus lost all hope, I came by and spotted the sad little plant.

I bought it right away and took it home with me. From then on I looked after the little cactus for years and years with tender loving care by feeding and watering and looking after it, just as a little cactus deserves it. As a result, the little cactus grew over the years and became a huge, proud, fully grown cactus!

One day, then I went over to the cactus and wanted to reach a plant right next to it. I leaned over and …. The huge cactus grabbed me from behind and released its poisonous pricks into my thick jumper! No matter, I thought to myself, laughing, thank god, it’s winter time and I am wearing such a thick woolly jumper! Took it off and pulled out the three-four long pricks, sticking out of the back of my jumper sleeve! You see, its easy! Nothing can hurt me, I thought!

You guessed correctly, children. How wrong I was! About fifteen minutes later the itching started! The dear cactus released lots of tiny little pricks into my jumper and through that, right into my skin! I jumped off screaming and took my T-shirt and jumper off, desperately looking for the tiny little itchy pricks. But, when I was examining my jumper the tiny little pricks were quietly hiding and just laughing among themselves. When I put it back the pricking and itching started all over again! They were deeply down, bedded in my skin at parts I could hardly reach, like the back of my arm, my back, and such.

What is the moral of my story: Never trust your cactus! You can feed it, water it, care for it with all your love and it will prick the very hand, which fed it for all those years! What? That it reminds of something(one), whom you feed, look after, care for for years and years and in return you get nothing but rude words and disrespectful replies? No, no. Absolute rubbish! What a stupid, far fetching idea this is! Utter fabrication and nonsense! No resembles to the cactus, at all!

Igaz tortenet egy halatlan kaktuszrol – tanulsaggal !

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsike kis kaktusz, aki ott szomorkodott egy bolt polcan remenyteleul varakozva valakire aki hazaviszi magahoz! Mikor meglattam a kis kaktuszt, egybol elhataroztam, hogy nem hagyhatom ott tovabb, haza kell vinnem!

Hazavittem es attol kezdve minden aldott nap gondoztam, etettem, itattam, atultettem, ahogy egy kis kaktusznak dukal! Nott is a kis kaktusz, egyre masra, es par ev elmultaval egy jol megtermett, nagy kaktusz lett belole.

Egy nap aztan arra jarva, a mellette levo novenyhez akartam nyulni, de veletlenul a kaktuszhoz ertem. Sebaj, kacagtam magamban, vastag pullovert viselek, semmi bajom sem lehet! Nem ugy volt am!

A kaktusz jol belem markolt, es szuros szalkait belem meresztette. Eloszor meg mindig csak kacagtam: sebaj azt a ket-harom hosszu szalkat konnyeden kiszedem a pulloverbol es a tortenet itt befejozodik!

Jol kitalaltatok, gyerekek! Nem fejezodott be! A huncut kaktusz nemcsak ket-harom nagy szalkat eresztett belem. Kb 10-15 perc mulva elkezdtem viszketni, egni mindenfele, a hatamon, a karomon, tobbfele helyeken, amit nem tudtam elerni. Levettem a trikomat es masikat vettem fel. Kiforditottam es tanulmanyoztam a pulloveremet: semmit sem talaltam. A huncut kis gonosz szalkacskak lapultak es kuncogtak, a vizsgalat soran. Amint visszavettem a pulloverem, gondolvan, ha semmit sem talaltam semmi sem maradt, de rogton kierult mennyire nem volt igazam! A huncut kis szalkak egybol feleledtek es ujra a borombe meredtek, csiptek, szurtak, viszkedtek. Felugrottam es sikitottam: hol vagytok szuros szalkacskak! Bujjatok elo ha mertek! De ok csak kuncogtak, alig hallhatoan, de annal jobban erezhetoen! Semmi sem segit, a kis huncutok, meg mindig a boromben melyen beagyazva elvezik gyozelmuket! Tuljartak az eszemen! Dehat, miert?? Etettem, gondoztam, itattam ot, es ez a hala hosszu evek utan??

Tanulsag: Ne szamits a kaktuszodra! Barmit teszel erte, ki teheted a lelked, akkor is ‘beleharap’ beleszur az eteto kezedbe! Hogyan? Hogy ez ugy hangzik mint valam(k)i, akit az ember, etet, itat, gondoz es mikor nagy, felnott lesz beloluk, nem halaval es kedveseggel viszonozzak? Nem igaz! Nincs ilyen eset! Csak egy kaktusz tesz ilyet a gondozojaval! Egy (volt) gyerek
soha! Micsoda ragalom! Micsoda otlet! Ilyen soha sem tortent! Ki hallott meg ilyet!

test

Csak kiprobalom, hogy bebizonyitsam, nem vagyok meg ANNYIRA oreg (bar majdnem!). De en vagyok a legfiatalabb az oreg generaciobol korulotettek (hacsak par evvel is) ugyhogy jobb ha osszeszedem magam!

Na ennyi eleg proba ugyben.