Hány halottat ér meg a kormányon maradás?

Amikor pár hete láttam, hogy arról írnak, hogy a háború hogyan jön jól a jelenleg kormányon lévő Kadima pártnak, nem hittem, hogy ép eszű izraeli politikus annyira gyarló lehet, hogy ez a cél vezérelje, amikor élet és halál felől dönt.

Ma már kicsit máshogy látom a dolgot. A Kadimától eddig sem láttunk túl sok jót, és bár a Munka párti Ehud Barak védelmi miniszterként jócskán aszisztált nekik, az egyoldalú tűzszünet bejelentésével egyértelművé vált, hogy egy csúnya politikai játszmában áldozták föl katonáinkat.

Bár az első perctől kezdve támogattam a hadműveletet, már akkor is gyanús volt valami. Nem arról van szó, hogy nem volt szükség rá, vagy nem lett volna indokolt biztonsági szempontból. De a kitűzött célokkal baj volt. Mivel mindenki tisztában volt vele – a második libanoni háború után – hogy esélytelen a Hamasz teljes kifüstölése, ezért nagyon gyenge, szinte ki sem mondott célokat tűztek ki: A Hamasz meggyengítése, az izraelt fenyegető rakétatámadások számának csökkentése. Annyira biztosak voltak a feladat lehetetlenségében, hogy teljesen nevetséges volt már a cél is. Szó sem volt arról, hogy megszűnjenek a rakétatámadások. Megelégednek majd azzal, ha az vissza szorul az elmúlt nyolc évi szintre. Hogy ez mit is jelent? Kinek mit.

Azoknak akik Gáza 20-40 km-es körzetében élnek talán azt, hogy nem lőnek el odáig. De hogy is lehetne ebben biztos valaki? Ha nem cél az egész rakétaarzenál megsemísítése, miért pont a hosszú távuak tűnnének el?

Akik ennél is közelebb élnek, azoknak meg elég lenne, ha a napi 20-30 rakétariadó helyett megint csak 5 lenne? Aligha hinném.

Logikus cél lehetne még Gilad Salit szabadon engedése. Ám ennek a követelésnek a felvétele a célok közé igencsak bizonytalanná tenné a pozitiv kimenetel lehetőségét.

Így tehát nyilvánvaló, hogy a kitűzött cél egyetlen értelme az, hogy biztosan elérhető, még ha sokra nem is megyünk vele. Ezáltal elkerülhető egy a második libanoni háborúhoz hasonló kudarc. De valyon ez elég? Nyilván nem. Akkor mire volt jó ez az egész? 10 katonánk életébe került. Ki tud elszámolni ezzel hetekkel a választások előtt?

Azt is hallani, hogy a tűzszünetet úgy időzítették, hogy Obama beiktatása elött már látható eredménye legyen. Ennyire függnénk Amerikától?

Akkor mégis, ki nyerhet a háborúból? Cipi Livni (a Kadima miniszterelnök jelöltje), aki mondhatja belföldön: elértük, sőt meg is haladtuk a kitűzött célokat, külföldön: Izrael elegett tett a nemzetközi nyomásnak, és egyoldaluan tűzszünetet hirdetett. Ehud Barak, aki a Munkapárt miniszterelnök jelöltje, aki izrael legfiatalabb vezérkari főnöke volt, és mondhatja, nem kell a jobbra szavazni, a bal is oda mer csapni, ha kell. Binjamin Netanyahu (Likud), illetve a nála “szélsőségesebb” jobboldali pártok, akik mondhatják, hogy a Kadima mára már túl baloldali, ők meg a közép. A Hamasz, aki nyilván győzelemként könyveli el az egyoldalú tűzszünetet.

De akkor ki vesztett? Azok az izraeliek, akik Gázához közel élnek, és mostantól annyi nyugtuk sem lehet, mint eddig volt, ráadásul a tűzszünet miatt a visszavágás lehetősége mostantól igencsak korlátozott. A gázai utca népe, akik semmi pozitív változást nem fognak látni (sőt kicsit jobban fogják gyűlölni Izraelt). Gilad Salit, akit ismét elfelejthetnek a tárgyalóasztalra tenni (ha egyáltalán lesz asztal). Az izraeli hadsereg, amire nézve ismét demoralizálólag hathat hogy a semmiért ontják vérüket. Az izraeli társadalom, aki lassan elveszti hitét a politika után a katonai erőben és az ország biztonságban is.

One thought on “Hány halottat ér meg a kormányon maradás?”

  1. Erdekes, bar nem teljesen ertek vele.

    En NAGYON a haboru ellen voltam, es meg is dobbentett, mikor beindult.
    Es mig volt, azt gondoltam, szornyu es orultseg.

    De most, hogy egyre tobbet latok a Hamasz gusztustalansagarol, mar alapjaban orulnek, ha ez a haboru nagyon meginogtatta volna a lokalis politikai tomegbazisukat, es akkor, sajnos, megerte! Akkor, sajnos, szukseges volt!

    Mert az valoban tarthatatlan volt, hogy egyre tobb alagutat vajtak, egyre tobb raketa-anyag jott rajtuk keresztul (ahelyett hogy iskola konyveket kuldenenek a kurva olaj- gazdag arabok es iraniak nekik), es a Hamasz egyre erosebb lett (lokalisan) politikailag!

    Valamit tenni kellett.

    En persze mindig a targyalast javasolnam, de lehet, hogy nem volt igazam.

    Lehet, hogy az izraeliek jobban ertik az arab mentalitast: a targyalas a gyengeseg jele nekik (a Hamsznak), a bombazas az ero jele, sajnos.

    Itt bemondtak, hogy a Hamasz NAPONTA hosszabb idot javasolt ( hat honap, egy ev, meg hosszabb tuzszunet) a vegefele, mikor a bombazas meg nagyon ment!

    Csak ez hat rajuk, ezek szerint, sajnos!

    Egyiptom nem csak kussol szolidan mar evtizedek ota, az utolso veres orru vereseguk ota (amit szinten ‘nyeresegnek’ hirdettek annak idejen, na igen!)… hanem meg segitette is Izraelt a targyalasokban most, elso naptol, es EGYETLEN egy palesztint sem engedtek at Egyiptomba, menekulni a bombazas elol! Meg gyerekeket es noket sem!!!!

    Nem csak mert utaljak a palesztinokat, ami szinten igaz, de azert is mert nem ohajtottak ujjat huzni az izraeliekkel!

    (Ezzel szemben tobszaz ezer izraelit szolgalnak ki nagy vidaman, turistakent, minden evben, a voros tengeri szallodaikban! azzal nincs gondjuk! ok johetnek!)

    Szoval, a Gabor cinikus elemzese nekem kicsit tulbonyolitja a helyi politikai logikat.

    Bar lehet, hogy van benne valami, ki tudja, en nem ismerem oket annyira, es lehet, hogy nem vagyok elegge cinikus, annak ellenere, hogy allandoan azzal gyanusitom magam ujabban, hogy tul cinikussa valok itt oreg koromra.

    talan a Gabor ‘oregebb’ kettonk kozott… :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>