kétnaposára

Olyan sok minden történt, hogy leírni sem volt időm. Pénteken azzal az érzréssel ébedtem, hogy átaludtam az egész délelöttöt -mint kiderült hajnali 7 óra volt-. Hosszú Ferkó-féle reggelivel és újságolvasással töltöttem ki az elkövetkező órákat, mert ott nyugaton is 10-kor nyit minden jó. Az első a Leopold volt. A teremnyi Schielé-től elaléltam,de a Hermann Hesse dicter@maler ugyanitt koránsem volt ennyire meggyőző: 36, albumszerű Izéból falnyivá nagyított felület bámulható, mellette Hesse nem véletlenül kiállítatlanul maradt festményei valamint a nagy költő szalmakalapja és kerti ollója. FAN-oknak kihagyhatatlan, mindenki más olvasson otthon csendes magányában!
Ez után az Archiekturzentrum következett Bernard Rudofskyról szóló üdítő kiállításával. Szimatikus ez a Bernard!
Majd az extra pénzköltési akció (egy téli nadrágot sikerült beszereznem, dekihagyhatatlanvolt) után a Loos házban (Reiffeisen bank a Császár dolgozószobájával szemben, de valamiért Őfelsége akkorian ettől nem volt túlságosan elragadtatva…) Design kiállíást láttam -pár szép tárgy, néhány igen széppel kirakva, de a házat is be lehet bóklászni-. Aztán kikapcsolódásként a meleg délutáni napsütésben fürdőzve rajzolgattam. 1/2 5-kor a Tuchlaubenen fagyiztunk (a legjobb!!!) majd bebarangoltuk a belvárost, köztük Bécs első toronyházába be- és felslisszovla élveztük a kilátást és felfedeztük a tetők fölötti Bécset. Ugyanis rengeteg izgalmas tetőbeépítés van. Pizzát vacsiztunk.
Ma a Flohmarkton kezdtünk (2 poló, egy zacskó gomb), majd Panniék barátjához Hemmához mentünk, aki németül ékszerkészítő. Nagyon tanulságos volt a műhelyében tett látogatás. Innen kievickéltem a Messere (csak azért nem írom, hogy messze volt mert ez nem jó vicc), ahol is berendezett szobák tömkelegét néztem végig (ez azért volt nehéz, mert a tred jegyében nagyon hasonlítottak, én meg nem akartam kétszer ugyanoda menni). Ráadásul visszamasírozva a városba uszkve 5 kilóval voltam nehezebb a magammal hozott prospektusoknak köszönhetően.
Az utam a MAK-ba viezetett, ahol Elke Krystufek megbotránkozató kiállítását néztem végig. Nehéz eset, nagyon művész a néni, (szerencsére humora is van) mellesleg pont a MAK-ban dolgozik. De a legigazibb meglepetéseket a bútorraktában talált két kiskiállítás okozta: Susanne Hammer ékszerei és Stephan Hann recycling ruhái. Mindenki menjen a MAK-ba!
Ezen felhőtlen percek után alig két órával már a buszon zötyögtem vissza magyar Valóságba…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>