elrabolására


Tegnap szokásos ünnepi Ruswurm találkozómra indultam Szigeti Flóra barátnémmal. Igaz, a cukrászdában együtt utoljára kb. 14-15 éves “ifjú” korunkban voltunk, de tény, ami tény sokszor céloztuk meg a helyet. Néha oda sem értünk, mint 2004 azon áprilisi délutánján, melyet a magam részéről Székesfehérváron végeztem bekötött szemmel hosszas zötykölődés és valódi meglepetés után.

Szóval ismét nekivágtunk a Ruswurmnak, és én nem rejtettem véka alá a feletti örömem, hogy végre, 18. szülinapom alkalmából sikeresen létrejöhet a találkozó.

Az olvasók nagy része ezen a ponton már réges-rég tisztában volt végzetes tévedésemmel, de én még vidáman mentem bele, hogy sétáljunk egy kicsit a várban, sőt ajánlkoztam, hogy szívesen felmennék a palota Kupolájába is. Oda fele menet egy pillanatnyi telefonszünetet tartottunk . Nem tudom ki volt az a Galád, aki Flórát ekkor hívta, de tulajdonképpen Ő az oka mindennek, mert ha nem telefonál, Flóra nem áll meg, ha Ő nem áll meg én sem állok meg, ha pedig nem állok meg bizonyára nem kezdek el fényképezgetni, hogy egyik „remekül” sikerült fotó után felnézve egy piros kendővel találjam magam szemben – a szó szoros értelmében-. Megsemmisülten álltam ott, mint Döbrögi a második verés előtt, mikor Lúdas barátunk felfedi kilétét: nem lehet igaz!

És de. Pá Ruswurm, pá kupola, pá fiatalkori álmok, irány a felnőtt lét vadregényes útja!
Első utunk a B épület elé vezetett (ennyi információ birtokában telt elkövetkező 20 percem, melyben volt lépcső- le, katonazenekar zaja, lépcső-fel és közben Flóra erőteljes átkozódása a mások ünneplős kedve miatt, amiért is mi más úton voltunk kénytelenek a B épület elé keveredni) Itt azt az utasítást kaptam, hogy Valaki Valamit a kezembe fog adni és nekem erről ki kell találnom az Illető kilétét, ha nem megy az illető nem szólalhat meg. Na, erre közöltem, hogy azt már nem, hogy én emberekről találgassak és egyébkéni is az emberi jo… , de feszített volt a menet, nincs idő hisztire, egy almát és egy matematikai formakészlet elemeiből álló karkötőt éreztem kezeim között majd rávágtam Sári nevét.
Innen rövid séta után belebotlottunk a következő delikvensbe, aki ceruzát nyújtva már nem volt ennyire egyértelmű, de neki sem kellett csendben lennie a az előttünk álló hosszú órák során sem, két Flóra, két Sára vígan caplattunk tovább. Megmászva rengeteg lépcsőt (6-6-5-5-5-6, 2-2-2-2-2 és még sok egyéb eloszlásban), kimelegedtünk és elérkeztünk a következő állomásra, ahol egy szemüveg akadt karmaim közé, ami sem Emberünkhöz, sem az állítólag gyönyörű kilátás szemléléséhez nem vitt közelebb, de segítséget kérve a lehajolás suhogásából helyesen véltem felismerni Mátét. Következő megállónkon egy plüssmackó már sejtéseket ébresztett bennem, de a számban robbanó bors íz egyértelműsítette Borsi jelenlétét.

Újabb hosszú ballagás után, melyben elmeséltem a fantáziámban a fények hatására megjelenő alagutakkal vadregényes tájat, és kifejtettem, hogy hol vagyunk és hogy hogyan lehetne innen legegyszerűbben a Ruswurmoz visszamenni rámmordultak, hogy tekintve hogy útvonalunk most Németországot átszelve Svájc fele tart ne is próbálkozzak. Egyszerre némi zajt véltem hallani fülemben, majd körvonalazódott, hogy ez zene, méghozzá egy következő állomáshoz tartozó muzsika, de a következő számhoz kellett, tekertetnem, és a sem a zeneirodalom, sem a nyelvtan tudománya által nem jegyzett fülembe duruzsolt mondat lelebbentette előttem a fátylat (egyenlőre csak képletesen) Ági kilétéről. Ezek után elég sűrűn következtek az állomások, a kezemet is kis híján otthagytam Vackor kutya szájában, aki nyilván nem volt teljesen tisztába a játékszabályokkal, mert simogatásomra rögtön mesélni kezdett valamit, de végül Zsófi is sikeresen csatlakozott a menethez. Utána a „velem egy hónapban született” Menta és sós levesbetétet és édes nugátot kínáló Nővérkém csatlakoztak menetünkhöz, hogy El Condorcito heves bemutatkozását halhassam Anna cd-jéről. Kis síkterepi séta után egy macska sétált magányosan a kezembe. Ez kicsit megakasztott, hiszen egészen pontosan két lehetőség állt előttem, az egyik csak némiképp valószínűtlenebbül, mint a másik. A legvalószínűtlenebb győzött, mely szerint épp Ausztriában állomásoztunk Pannival és Ferkóval. Ezek után labirintusos utunkon Szimplaillat ütötte meg fülem, de levegőt venni sem volt időm, mert Eszter kézművestermékekkel történő érkezése után Marci kikapta alólam szakadt harisnyás lábam és curling alapállásba vezényelt a nyílt színtérén.

 Ezután végre lekerült a szememről a kendő. Körbeültünk, kaptam mindenkitől feliratolt és díszített luftballont, homoktövis szörpöt a mancsomba és zavaromba azt sem tudtam hol vagyok. Aztán a szörp lassan elfogyott, a szédülés abbamaradt és vígan hátrafordítva a felem a kertmozit éltető rövid beszéd alatt hátulról, megint kendőbe fogtak mint lovakat.

Erős kuncogás jobb és bal oldalról, lökdösődés, majd kiérés a nyílt utcára. A Kéthly Anna téren (feltételezéseim és helyismeretem alapján) újabb útonállókkal találkoztunk: gyűrűt kaptam és arckrémet meg Violát és Timit a sorba. Aztán pár lépés után egy evezéshez praktikusan alkalmazható túrósdoboz lóbálódótt elém Papi úr és Éva kíséretében, majd a legtöbb fejtörést okozó állomás drum and bass zenével és karika fülbevalóval valamit Kingával.

Aztán irány a 6-os villamos, kis megbicsaklás az akadálymentesített feljárón, majd végre kendőlevétel és megállapodás, hogy vitorlákat kifeszíteni, irány a Margit sziget, ha már úgyis arra süvít a Combino: De a Jászainál minden tengeribetegségem elmúlása előtt két sokatmondó szemvillanás és egy piros kendő közé szorultam. Hát soha nem lesz vége!

Leszállás lépcső, körbe-körbe az aluljáróban majd egy pót-lakás-kulcsot éreztem markomban és ez hat darab Barcza csatlakozását valamint az átlagéletkor 18-hoz való közelítését jelentette. Kisebb séta után egy szőlőszem ugrott a számba! Ez könnyű volt . a szőlőről, mindig az ovi jut eszembe, és így Szilviával is beszélgethettem, hiszen Ő is ki lett találva. Hosszas kerengés és beszélgetés után ismét zeneszó ütötte meg fülem, na meg egy kis tiramisu a szám! Dóca klarinétjaához tartozott a zene és Gabitól és Andristól jött a tiramisu. Aztán tovább tekeredett a kígyó és Zsófi preorvosi eszközei után újabb nemzetközi meglepetés ért egy Kispofa részéről. Majd zaj jött, a fülembe, mindeni meresztette a szemét –én jobb híján a fülemet- , majd megszokott hang: Következő megálló a Clark Ádám tér átszállhat… de ekkor már mindenki kacagott Flóra meglepetésén. Pár lépéssel arrébb egy szívószál szúrt meg némi Mama-kakót csöpögtetve tikkadt testembe, majd jött az atyai útbaigazítás mérnöki alapeszközök tárgyában.

Majd végre lekerült a szememről a kendő, bár a látvány nem sokat változott ugyanis közben besötétedett. A csepergő eső elől a kápolnába szaladtunk, ahol fantasztikus állófogadás és zsúr következett, úgyhogy ott volt a mezőn egy őszi estén rengeteg barátom, akik vére megismerhették egymást is!
Köszönöm szépen! Háp-háp

One thought on “elrabolására”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>