feltalálására

A történet már kicsit elavult, de most jutott csak időm erről a decemberi, esős szombati kalandomról tudósítanom, amely kivételesen Budapest városában esett meg velem. Mert itt is vannak csodák!

Egy pesti galéria felfedezésére indultam, melyről lecsúsztam. Bár a német nyitvatartás szerint még bőven nyiva lett volna a helyszínen teljesen világossá vált, hogy a galériát a magyar nyitvatartás szerint – már becsukták.

Maradt a hazasétálás. Na persze közben mindenféle kisbutikok szembejöttek..de ezek sem meríthettek ki annyira, hogy az Elektrotechnikai Múzeumhoz érva, ne tekergettem volna befele a kobakom. Meg is lett az eredménye: Egy nagyon kedves Bácsi bevezetett a BME-s diákok kiállítására, majd kollegájához irányított a további kiállítások megtekintése végett.

 A kevésvé érdekes (számomra) a Formatervezől tárlata volt, de a Másik Bácsi (aki nem mellesleg a klasszikus tudós kinézetével bírt: fehér köpeny, kócos haj) látva, hogy erőteljesen bámulon a terem sarkában maradt századeleji elektromos csellntyűcsékét, sietett a magyarázattal: Bláthy Ottó Titusz művét látjuk, aki amellett, hogy része volt a transzformátort kifejlesztő teamnak, megalkotta a váltóáramot mérő villanyórát. Ezt a korszakalkotó konstukciót találjuk a mai villanyórákban is, csak valamivel apróbbra összecsomagolva. A találmány bevezetésére 1889-ben került sor.

Azért csak ekkor, mert előtte (Edison és Siemens elveinek hódolva) Budapesten egyenáram volt használatba. Ennek értelmében a megtermelt váltóáramból, a város külövnböző részein fekvő áramátalakítók egyenáramot csináltak. Ennek fogyasztását, persze szintén mérték, méghozzá úgy, hogy jött a “Villanyos” és kis szabvány ingáját meglengette a vezetékek felett, majd aperiódusidő az előző méréstől való eltéréséből számolták a villanyszámlát. Bizalmi állás. Nameg valamivel kevesebb háztartásban volt áram.

Szóval Bláthy volt a nap egyik felfedezése.  A másik pedig egy nagy-városi-titokról leröppenő  fátyol alatt leledzett. Voltak idáig ugyanis számomra kisérteties épületek a városban: nagy bauhauz házak, melyek ablkai vagy kevesek, vagy teljesen érthetetlen kiosztásban jelennek meg. Mért építettek ilyen házakat? – szólt a kérdésem idáig a Merlin, az Általános Érékforgalmi Bank, és az aquincumi múzeumhoz igazított téglaház mellet elhaladva. Áramátalakítónak, hangzott a válsz a Második Bácsi szájából, s eztt rengeteg képpel alátámasztva vehettem tudomásul a Múzeum kis kiállítótermében.

De most láttam, hogy, persze más is írt erről: http://budapest.neuropolis.hu/archiv/2006/aramhazak.php  (szép képekkel!!)

Az Elektrotechnikai Múteumnak (1075, Kazinczy u. 21.) van egy állandó tárlata is, melyet K-P 10-17, SZ 9-16 ig lehet ingsen és bérmentve megtekinteni, Tudós Bácsik élének magyarázatával. (Csoportot illik bejelenteni.)

One thought on “feltalálására”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>