sétafikálására

Na és ma meg jó sokáig szundítottam, azután végre bejutottam a MAKba, ami csodálatos volt. Tényleg ez egy olyan hely, ahol nem csak jó lenni, hanem az ember ámuldozik jobbra és balra, közben persze röhög és fogja a fejét. Igaz ez az időszakos kiállításokra, az állandóra a tanulóknak fenntartott tárgygyűjteményekre, az épületre és a múzeumi boltra is.

Az időszakos Anish Kapoor indiai-brit viaszművész Shooting into the corner című kiállítása volt. Jegyvásárláskor szólt is a bácsi, hogy menjek mert most lőnek aztán legközelebb csak egy fél óra múlva. És valóban, a címnek megfelelve az első teremben egy tákolt, középkori ágyút idéző monstrumot működtetett egy ifjú, valszeg minden tüzérségi előírásnak megfelelően. Töltött tömített, stb, aztán a gép pukkant, én rezzentem a viaszköteg kisebb része meg valahol a szemközti sarokban landolt, nagyobb részét s fiúka kikotorta az eszközből.

A következő teremben pedig óriás sajt és egyéb forgástestek ácsorogtak vérpiros viaszból, és egy-egy nagy forgó lapocska simogatta a felszínüket simára.

Aztán lekukkantottam még a raktárakba, ahol most kimonó-nyomó-papír-kiállítás volt. Szóval nyomósablonok (amik önmagukban is egy élet munkáját képviselik) meg kimonók (amik szintén) voltak kiállítva. Meg megnéztem persze kedvenc wiener werkstadte anyagaimat és összefutottam Josef Hoffmann úr növény tanulmányival és az azok alapján készített mindenféléjével, főleg képkeretek, tipográfiai ötletek és ékszertervek kapcsán (egyébként ez utóbbi formájába pl egészen bírom a növényeket).

Délután meg beballagtam a Ludwig múzeumba ami elég nagy csalódást hozott, a Maria Lassing kiállítást kivéve. Azon kívül még két kiállítás volt: Nam June Paik és Mind Expanders címre hallgatóak. Ez első egy fluxusos figurának a kiállítása, a másik pedig „performatív test és utópisztikus építészet ’68 körül”. Mindkettő szép és csuda jól hangzik, de én egy kicsit begurultam, az életmű kiállításon azért, mert eddig csak fluxusos életmű kiállításokat láttam abban az épületben, a másikon meg azért, mert egy éve valami tök más (bizonyára hasonlóan ”szűk”) címszóval láttam ugyanezen műveknek a 40 százalékát és nagyon fluxus, ami nem baj csak hát rég volt már életbevágóan aktuális és így mindenféle indoklás és körítés nélkül némileg romlott konzerv hangulata van. A Lassing néni viszont izgi, őkelme elmúlt kilencven, s mint ilyen az „idősművészet” egyetlen élő képviselője…

Vacsi után meg találkoztam Marcival, aki itten tengeti életét mostanság és tök jó beülős helyeket láttunk, de már csak miután elindultunk a 7sterne-ből, ami nagyon jó kis hely szintén és az is ki volt írva a wcben, hogy „communismus ist luxus for alle”. Szóval ma volt luxus és fluxus is.

2 thoughts on “sétafikálására”

  1. Jók az irományok! Nem tudom érdekel-e téged ilyesmi, de nekem nagyon teccet pár éve a Haus der Musik. Ha szereted az ilyen interaktív tudományos kiállításokat (mint a Vilette, vagy a Csodák Palotája) akkor tecceni fog.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>