glasszálására

Bécs egy olyan város, ahol egyesek csak annyit tag-elnek a falra, hogy WIEN. És a város vezetése lépten-nyomon felhívja a figyelmet a virágágyakban szunnyadó hagymásokra, mert h olyanok is vannak lépten-nyomon.

Persze Bécs is sokat változik: az első szembetűnő dolog az volt, hogy Ferkóéknál (vendéglátóim) a harmadik emeleti életnagyságú porcelán tigris kakassá változott, fel van túrva a Kärtner srasse, hupi lilára festették a MQ híres padjait…(mondjuk bizonyos dolgok változásán nem hatódok meg annyira: például most is, hogy már 6 gomb van a kabátomon, csak kettőt használok.)

A harmadik napomat jegyvásárlással kezdtem, aztán mentegetőztem egy nagy hülyeségért, amit csináltam, végül bevetettem magamat a belvárosba. A helyes kis utcákban legalább 3 helyet kinézetem, ahol majd lakni fogok ha nagy leszek. Meg bámészkodtam gyönyörű szabóságok, kávéházacskák, könyvesboltok kirakataiban. Majd megtekintettem a Ringturmban található aktuális kiállítást. Egy bank tart ott a reprezentatív épületre való tekintettel rendszeresen építészeti témájú kiállításokat. Épp Bécs szociális építészetének története volt soron, a hofoktól a Werkbund Siedlungon át különböző egyéb kísérleti lakótelepekig és aktuális projektekig. A legizgalmasabb nekem a Mustersiedlung Hadersdorf (2000-2007)volt, amit egy betoncég megrendelésére terveztek neves emberek. Nyersbeton kockák, rettenetesen hasonló formavilággal bár változatos színekkel és egyenlőre nyers földel összekötve. Fotón még szép is, de egy téli délután nem biztos, hogy szívesen sétálnék ottan.

Az estét Ferkó unokatestvérével töltöttük.

About the author:  nem irodalmi alkotás, hanem tudósítás és azért van, h nehogy vki megkérdezze hogy na milyen volt? cserébe lehet irogatni, h otthon milyen... Read more from this author