utazására

 

Aztán 11 körül könnyes búcsút vettünk Pannival egymástól, és Ferkó kivitt az állomásra, ahol hosszas találgatások folytak arról, hogy honnan jön a vonat és hova kell állni, ugyanis két perc volt felszállni. Persze a vonat másik végén kellett, de még bőven a 2 percen belül voltunk, mikor elindult a vonat Ferkóval a fedélzeten… (Egyébként fura dolgokat tudnak ezek a germán vonatok: a müncheni pályaudvarról a saját órája szerint is 3 perccel korábban indult el a freisingi zug.). Aztán Hütteldorftól megint magányosan utaztam tovább. Egyedül voltam a kabinban (végig). Csodálatos neonfény világította meg a karalábé zöld berendezést, a függöny már hiányzott, így a székek fölötti szalagtükör és a két baromi nagy ablak két oldalt minden végtelenített. Kint teljesen sötét volt. A mikor picit elrendezkedtem, egyre gyakrabban éreztem, hogy dől a vonat nagyon nagy kanyarokban. Kinéztem és alattunk pici raszteres világítás volt, néhol kivilágított családi házak. Teljesen repülés hangulatom lett. Aztán a német határ után felébredve hófedte táj fogadott…

Minden vonatom pontos volt, a freisingi állomáson pedig megtaláltam az Erasmus által mellém kirendelt fiúkát, aki elvitt a Wohnheimba, ami remek: Házakra van osztva, ami leválasztott folyosórészeket jelent, ahol 12-12 egyes szoba van, felszerelt konyha, wc, mosdók, és egy vendégszoba (ami kicsit klubszerű). Az épületben van még pár közösségi szoba, meg a bár, ami hetente kétszer tart nyitva. Vendégként azt fogadok, akit beengedek a kulcsommal, lehet ragasztani, festeni a falra, ha visszaállítom mikor elmegyek és van egy terasz a szobából nyílóan. A bérleti árakat megnézve (lakáshirdetések) nagyon jó áron lakom itt, tekintve, hogy egyedül lakom, de nagyon úgy tűnt, h erasmusosoknak egyénként sem adnak többes szobát.

Gyorsan kipakoltam. Kicsit úgy éreztem magam mint Rodolfo, mert pillanatok alatt megtelt a szoba, és még mindig volt mit kipakolni az ehhez képest igen kicsit csomagomból (amibe ugyan soha nem tudnék visszapakolni).

Aztán pedig rengeteg típusú bürokratikus izét segített intézni Michael, a már említett kirendelt fiú. S egyedül nem is tudtam volna elintézni ezeket, baromi jól tudta, h mit milyen sorrendben kell, és csak a bankszámlásnál töltöttünk több mint 10 percet.

Persze sétálgattunk az egyetemen is, aminek rengeteg épülete van, különböző stílusúak, de minden tiszta és igényes, rengeteg féle kert van (gyümölcsös kert, kis francia kert, reneszánsz fűszer kert, rózsakert, modern park, műrom, hidacskák, és most telepítenek egy arborétumot), uh elhiszem h tudják amit tanítanak.

Freising valóban kisváros, s mint ilyen (még) nagyon nyugodt, de momentán nagyon is el tudom képzelni, hogy elüldögélek itt pár hónapot. De persze nem dobok ki senkit, ha erre járna…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>