bemutatására

Freising Münchentől északra fekszik. Vonattal és S-bahnnal is ki lehet közlekedni ide. Mindkettő megáll a Hauptbahnhofon, csak más emeleten és míg a zug 20 perc alatt van kinn, az S-bahn minden állomáson és megállóhelyen megáll, így 40 perc ideérni vele. És persze a távra (függetlenül attól, hogy milyen közlekedési eszközzel tervezi áthidalni az ember) érvényes a müncheni jegy.

Itt van a Technische Universität Münchennek és a Weichenstephani Főiskolának az agrár része. Ez azt jelenti, hogy lehet kertészetet, tájépítészetet és élelmiszertudományokat tanulni (na meg biztos még ezer apróságot, mint különböző mérnök és manager képzések). A főiskola specialitása, hogy lehet külön sörésznek menni, ami itt lehetséges egyedül a világon.

Szóval ennek a sok oktatásnak a folyományaként a weihenstephaner dombot nagyrészt az ehhez a tevékenységhez kapcsolódó épületek borítják. Az egyetemek egyes részei a gyönyörűen felújított, rendszerében és kinézetében meghagyott főleg barokk sörfőzde ill. a mellette elterülő kúria épületeiben vannak, de rengeteg hetvenes évekbeli illetve az utóbbi időkben épült ház egészíti ki ezt.

Ezt a kiegészítgetést ezek a germánok roppant érdekesen teszik. Ha felülről nézzük, vagy hátsó utakon, akkor kaotikusan jönnek a különböző stílusú épületek, de ha a „frontról” nézzük alles klapt. Kicsit olyan mint egy montázs ez a kisváros, de használati szempontból kifejezetten okosan van összeragasztgatva.

Van neki például rendes belvárosa is bevásárló utcácskákkal. Van itt minden ami a nyugati civilizációt jelenti: 3 mobiltársaság boltja, s.Oliver,  kávézók, sörivók, saturn, egy rettenetesen nagy ápisz (amit már jól bebarangoltam) és könyvesboltotok na meg persze egy eurós bolt meg még pár olcsós, amit onnan lehet megismerni, h rengeteg csillogós ragasztót, csavargathatós szívószálat és műanyag gyümölcsöt-zöldséget lehet ottan kapni (nagyon uralkodni kellett magamon, de nem szereztem be egy ilyen darabot sem…).

De persze kisváros az élet szempontjából. Alapvető közlekedési eszköz a bicikli, sok az ingázó. Na meg minden bezár 6kor és hétvégére, csak a diákok pezsdítik fel a várost. Az intézmények pedig az amerikai kisvárosi sorozatok flottságának szintjén működnek. Mindenhol kedves, csinos néni/bácsi, aki remekül tudja azt hogy neki mi a dolga és neked mi a dolgod vele. Nem kell sehol várakozni, és ami a legmeglepőbb (amitől filmbélivé válik a dolog) nem lepődnek meg ha kérdez az ember, ha nem mint akik várták már rögtön készek a válasszal.

Én az egyetemi rész közepében lakom egy széles ámde csendes út mellett. Az épület e hetvenes években épült, fehér, és nagyon rendben van tartva. A konyhát, mosdókat pár éve felújították. Az épület nyolc részre van osztva. Mi egy kétemeletes egységben lakunk, ahol 6-6 egyágyas szoba van, minden emeleten mosdó, wc, fürdő külön, uh kényelmesen el lehet férni. A mi emeletünkön egy vendégszoba van fotelekkel, tv-vel (senki nem használja), fenn pedig egy teljesen felszerelt csillivilli amerikai konyha króm pulttal. Van még néhány közös tér, rengeteg lépcső és bkv kékre festett fém keretes ajtó, fenn egy bár, ami egyszerre emlékeztet a francia gimis filmek klubjaira és Budapest szórakozóhelyeire. Egyenlőre kevesen vannak, mert a szemeszter csak holnap kezdődik.

A szobám nagyon fehér. Ezen folyamatosan változtatok. Van egy függőfolyosó a végében, amire minden szobából ki lehet jönni. Ez nagyon barátságosan a semmibe tekint. És van névtáblám az ajtó előtt illetve egy postaládám is (szép narancssárga) amibe ha levelet nem is, de rengeteg reklámot kapok. Szóval valahol a lakópark és a szálloda között van ez a hely.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>