münchenersara

 

Szombat reggel a szupergyors vonattal beutaztam Münchenbe. Utazótársaim többnyire szokásos bevásárló körútjukat intézők illetve kellemes családi kikapcsolódásra igyekvő népségek voltak. Nem kevesen népviseletben. Ugyanis ez itt nem különleges: a bricsesznadrág nadrágtartóval és inggel, ill. a bőrmellény bajusszal tök normális, sőt Freising főutcáján az s.Oliver tőszomszédságában van a divatos bajorok boltja, nagy választékkal és csodálatos kirakattal (ez a stílus is egy érdekes montázs).

Münchenben tulajdonképpen, az igazat meg vallva, az lehet mondani, hogy csak a St.-Jakabs-Platzon jártam (volt egy két elvetélt próbálkozásom zárt templomoknál és más parlagon heverő tereknél is azért). Ez a tér azért tartogat izgalmakat. Itt található a Stadtmuseum is.

tipikus1Ennek plakátjával egész München ki van dekorálva: Tipikus München feliratú papír és mellette tipikus müncheninek vált tárgyak sziluettje. Számomra a második sorig világos a dolog, onnan viszont jön a halvány lila gőz, vagy még az se.

Szóval ez a kiállítás a müncheni város és kultúrtörténet színe javát mutatja be, szigorúan kronológiai sorrendben, hál’istennek minden korszakból egész kevés jut. Ugyanis a város fejlődése az érdekelt volna engem igazán, de arról csak egy videó volt egy sötét sarokban, ám ennek nézése közben az a megdöbbentő (és azóta folyamatosan megerősödő) felismerés ért, hogy itt Németországban az emberek jelenléte nagyon hangos. (Viszont a filmek nem hangosíthatóak a végtelenségig).

Így hát némileg csalódottan végigrobogtam egykét helyes középkori faszobor és jóval több mérhetetlenül antipatikus Otto-Karl és Franz-Albert portré előtt, majd következtek a szokásos biedermeier és jugendstil bútorok bla bla, kontinentális érzés, nem mondom (lehet hogy legközelebb tényleg Indiába kéne mennem, mert itt kezdem elveszteni az újdonság érzetét). Tehát a kiállítás többé-kevésbé megfelelt az elvártaknak, hosszában kifejezetten kedvező volt, keresztben meg nehéz volt suhanni, mert sok volt a lépcső. Egyetlen kérdést hagyott maga után számomra a dolog: az NSDAP kezdeti szervezetét, üléseit felvonultató képek miért a villogó REVÜE felirat és a mulató München termében voltak? Pontosabban nem tudom eldönteni, hogy humornak (és jó humornak) értékeljem-e ezt, vagy pont valami drámai hatást kellett volna rám gyakoroljon mindez, illetve , hogy tulajdoníthatok-e ezen észrevételemnek jelentőséget azok után, hogy  a kiállítás többi része csak és csupán  az elrendezésbeli praktikum koncepcióját mutatta (felém)?

A Stadtmúzeumben több kiállítás is van, többek közt egy bábkiállítás is. Ez igen érdekes. Vannak ottan régi vásári komédiás bábok, árny bábok, kínai bábok, új bábok és modern művészet bábjai is. Aztán a kiállítás átvált a régi vurstlik és vidámparkok kiöregedett berendezésének bemutatására. Roppant ijesztő látvány egy mechanikus King Kong vagy a szellemvasút rémei görög szobrok módjára sorba állítva egy múzeumban.

Volt még izgalom itt: A tervezett Müncheni NS Dokumentációs központ tervezett épületének  megvalósult pályamunkái voltak kiállítva. Az épületek hasonló karakterűek voltak, általában tömbszerűek kevéssé tagolt homlokzattal.  Ami számomra különleges volt, hogy az épület előtti tér is versenyben volt és a tájépítész irodák többnyire az építészirodákhoz hasonló módon részletesen ki voltak írva a tervlapra.

800px-munchen_neue_hauptsynagogeA Stadtmúzeum mellett áll a Jüdisches Múzeum épülete, mellette pedig az új Hauptsynagoge. Ez a ház nagyon figyelemre méltó: az Architekten Wandel Hoefer Lorch tervezte épület két részből áll: egy mészkőburkolatú lapos, durva hasábból, melyen csak két súlyos vasajtó látszik, rajta a tízparancsolattal (ez a tömb felidézi bennem a Bécsben megtalált gótikus zsinagóga alapjaira  Rachel Whiteread által tervezett emlékművet). A másik fele pedig egy kisebb alapú, nyújtottabb üvegtégla, amely egyrészről a végtelenbe nyitja a zsinagóga tetejét, másrészről valami elérhetetlen, megfoghatatlan légiességet ad, amit nehéz figyelmen kívül hagyni. A múzeumépület üvegfala pedig a holokauszttal kapcsolatos idézetekkel van teleírva. Különböző betűtípussal, különböző kommentárok: gyerekek kérdései, visszaemlékezők szavai, korabeli naplórészletek, újságírók szövegei (talán már túlságosan is erősek).

A múzeum állandó kiállítása a müncheni zsidókról szól. Elmenekülésekről és „haza” jövetelekről. Visszaemlékezések hangfelvételről, térkép, kronológia a müncheni zsidóságról és a vallási élethez szükséges tárgyak szellősen, bőséges kommentárokkal, valamint egy nagy fénykép és videó adatbázis alkotják a kiállítást. Majd az ember az épület nagy, tagolatlan halljából egy üvegajtón át egy játszótérre lép ki…

 

One thought on “münchenersara”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>