rajongására

Van egy úgynevezett Bayernticket errefele, ezzel jutányos áron utazhatnak maximum öten egy hétvégi napon elég meglepő helyekre. Így sikerült 6 óra oda és ugyanennyi vissza úttal megtekinteni egy remek várost.

Remek, mert rengeteg villamos kanyarog dimbjein-dombjain, mint Kölnben, van folyója, mint Ingolstadtnak, réve, mint Szentendrének, remek múzeumai, mint Bécsnek, tiszta, mint München, csudajó kis sikátorai vannak, mint a bécsi Innenstadtnak, csodaszép terei, mint Pécsnek, lenyűgöző reneszánsz épületei, mint bármely olasz városkának, remek beülős helyei, Pesthez hasonló hangulatos kisvendéglőktől a legmenőbb Párizst idéző klubbokig, a zöldfelület arány megközelíti a münchenit, az elektronikus zenei kultúra szereplői Londonból kukkantanak át (papír alapú ragasztóval teszik ki a Stereo Mc’s plakátokat), matrica és graffiti, annyi, mint Budapesten, design és divatboltjai Párizst verik, Zaha Hadid is tervezett ide, a város szülöttei Herzog és de Meuron, joghurtjaik megszégyenítik asz olasz fagyizdákat, már ami az ízválasztékot illeti, mindenki beszél franciául, németül és angolul is.

Bázelban voltunk. Odafele a Fekete-erdőt és Baden-Würtenberget szeltük ketté, visszafele a Rajna és a Bodeni tó partján zakatoltunk.

Megnéztük a Tinguely múzeumot, ahol épp egykét Oscar Schlemmer (bauhaus) mű is ki volt pakolva, meg rengeteg zenélő, táncoló, nyekergő Tinguely szobor, meg voltunk Műcsarnokban, ahol Lucy Skaer állított ki mulatató tárgyakat, illetve az Építészeti Múzeumban tekintettük meg Madelon Vriesendorp (Rem Koolhaas felesége) kiállítását

Ebédeltünk a Bodega Strauss című vendéglőben, aminek falán két Haring kép fityegett sok más jóval egyetemben..

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>