elfäradäsära

Ma reggel galgoczgaborral talälkoztunk a Kastanienallee elejen. Szerencsesen odaertünk mi is Floraval. A terv egy hagyomänyos, otthonos vasärnapi közös reggeli elfogyasztäsa volt. Sajnos a delelött 10-es idöpont korainak bizonyult erre, igy a meglehetös nagy välsztek helyett egyetlen egy hely, a Cafe “An einem Sonntag August..” volt nyitva. Ahova helyesen bevettük magunkat, önkiszolgältunk, käveztunk, az egesz annyira barätsägos volt, hogy vendegsegben ereztem magam. Közben Gäbor meselt Berlinröl.

Bekukkantottunk egy foglalthäzba, majd beballagtunk a Mauerparkba (amiröl mint park mär hallottam Bajororszäg jeles egyetemen..), egeszen a bolhapiacig. Itten rengeteg mindent megfogdostam, felprobaltam, majd egy remek tavaszi kabatkarol a kupaktanäcs megällapitotta, h le kell alkudni 10 eurora es milyen remek vasart csapok majd. Odabillentem a länyhoz, akie a pult volt, majd kedvesen mosolyogva közöolte, hogy 3 euro lesz. Ugyhogy ma megköttetett az üzlet. Cipöt nem vettem, ketszer ilyen szerencsem nem lehet…

Innen a Fal menten haladtunk, megkukkanottunk milyen volt regen a ket fal homokkal leszort köze, felderitettük egy egykori senkiföldjen ällo evangelikus teplom tragikus törtenetet, majd megcsodaltuk a Fal menti ma is nagyreszt parlagon heverö területek elsö beepitesi hullamanak eredmenyet.

Majd Postdamer Platz, ami az epüleseröl latott film utan elkepesztö elmeny volt, bekukucskäläs a Leipziger Platzra, ami a regi varokapu helyen all, tervezetten nyolcszögeltü, igaz ennek megvalositasaig par elület csak tervezett homlokzatänak lätvänyäval, mint molinoval teszi teljesse a kepet.

Innen usgyi a BAUHAUS kiällitäs. Ami ha nem is csalodas volt, de be kell lätni nem vältotta be a hozza füzott remenyeket. Kedves nagy tisztelges volt a bauhaus nagysäga elött, tartozkodva minden belefolyastol. A bauhaus kiälläsok olyanok mint a Picassok: mindenhol van belöle  a vilägon sok, de sosem eleg teljes… Szoval meg a katalogust sem volt kedvem megvenni, arrol nem is beszelve, hogy az egyetelen posztert vettem volna, na igy volt ezzel mäs is mert az az egy elfogyott.

Aztan Le Corbusier kiällitasat tekintettük meg, különös tekintettel arra a nema kisfilmre, amelyben a Nagy Epitesz fekete tollal ujrarajzolja Pärizs terkepet.

Voltam meg az Eisenmann emlekmünel, ami remek, a Chackpoint Charlinäl, ahol meg vegre talältam egy reszletes Berlin es a Fal terkepet, ami rendkivül tanulsägos volt.

Majd megtekintettük a születesnapi ajandekomat is a Neuköllner Operäban, ami alternativ, meg kamara, meg studio meg minden csak nem szinhaz, na de azert jo elmeny volt, olyan igazi Berlini..

2 thoughts on “elfäradäsära”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>