dolgozására

Úgy látom senki nem ír a blogra. Mondjuk én sem, és eddig nem is tűnt fel, hogy senki nem ír, de persze mindenki el van foglalva.

Hamár ez ilyen utazós blog volt a részemről és rájöttem milyen szórakoztató visszaolvasni a 16 éves kori Nagy Felfedezéseimet, adok még muníciót a jövőnek, biztos a 26 évesek is roppant mulatságosak lesznek idővel. Meg tanulságosak is, mert persze az ide akkurátusan összegyűjtött információnak a századára sem emlékszem már.

Az elmúlt években egy évet dolgoztam egy színháznak, produkciós asszisztansként és az ő egyik előadásukkal volt szerencsém elutazni jópár helyre, Európában. Ezek az utak, tehát munkával teltek, de néha volt idő várost is nézni, volt, hogy 2 óra jutott, volt, hogy egész délelőttök.
Az utazás áltlában úgy nézett ki, hogy a társulat elrepült, majd megkerestük a színházat, ahol a technikusok már beépítettek. Ha  minden rendben volt, akkor előkészítettem a kellékeket, összebarátkoztam mindenkivel, rájöttem hol lehet miket enni, meddig és milyen áron. Rájöttem hol lehet miket inni, meddig és milyen áron. Másnap próba volt, meg előadás, majd másnap megint, gondosan és gyorsan elpakoltunk utána mindent és mentünk is haza.

Először Bordeauxban voltunk, ami egy igazi hamisítatlan Dél-francia város. Rövid ottartózkodás után az derült ki, hogy rengeteg nagy terük van, amire érthetelen módon mindre ráépítettek egy egy gótikus katedrálist. Amúgy a városnak határozottan mediterrán Kispárizs jellege van, ami nem véletlen, mert ez a helyettes főváros, ha valami miatt nem lehetett országgyűlést tartani Párizsban, akkor itt hívták össze.

Tök érezhető még, hogy azért az angolok is betették ide a lábukat, egy darabig ők uralták a Garonne tölcsértorkolatán lévő fontos kikötőket. Illetve az arab hatás is, mivel a mórok is hosszú ideig tevékenykedtek itt.

Akiknek több idejük volt elmentek kirándulni a közelbe: egy órán belül elérhető az óceán állítólag gyönyörű dűnékkel és van a Le Corbusiernek is egy lakótelepe, ami szintén érdekes – állítólag. Én csak azt éreztem, hogy Bordeaux, egy laza, élhető francia város, középkori központtal, ami rengeteg kulturális létesítményt, cukrászdát, kávézót és éttermet rejt, piacokkal, vásári komédiásokkal, hosszú kígyózó sorral a koszos és harsány hentes előtt. Szóval érdemes ide lekanyarodni, ha erre jár az ember!

Aztán voltunk még Lengyelországban. Wroclawból semmit nem láttam a főterén kívül, ami töményen felújított túlcsicsázott középkoriasch német kisvárosjellegét mutatta és maradéktalanul alkalmasnak tűnik egy Woyczek féle ámokfutásra.

Varsóból többet láttam, a szép szovjet toronyház mögé felhúzott buisness-felhőkarcoló negyedben laktunk, Elsétáltam a belvárosba is, ami meglepő módon minden sarkon hipszter kávézókat rejtett meglepően ugyanolyan san fransicoi belsővel. Ezt onnan tudom, mert valószínűleg ugyanazokat a design blogokat nézegetjük a tervezőkkel,  A belváros egy cuki váracska, aminek minden szegletéől sugárzik, hogy ez egy díszlet, és valóban ez egy újjáépített vár a háborúban megsemmisült helyén /emlékére / utánzata. A várból természetesen gyönyörű kilátás nyílik a Labdarugó EBre épített gigantikus stadionban, aminek az oldalán játszó LEDes díszkivilágítás megsemmisítő hatást gyakorol a szemlélőre. A napra lehet nézni, de rá nem klasszikus esete.

A sportlétesítmény-dominancia azért is volt rettentő szembetűnő, mert nem sokkal varsó előtt Helsinkiben voltunk. Ahol egy teljes Olimpiát rendeztek meg, aminek kicsi, legószerű épületei ma is a helyi sportélet fontos és látványos bástyái, a stadion ugyan stadion, de elveszne a régi népstradionban is, mellette lelkes amatőr futball és tenisz helyek, a tó pedig, gyönyörű, és futni, kondizni, biciklizni is lelkesen járnak ide a helyiek hétköznapi életük során.

Ami Helsinkiben roppant izgalmas volt, hogy bár a házak és a hangulat is meglepően hasonlít Budapestre, nincsenek erkélyek a házakon. Helyette nagy üveges, fakeretes verandák vannak. Ez azt ottlétünkkor, 30 fokban nem tűnt indokoltnak, de kifejezetten zord és fenyegető volt minden utca, mintha télen mindenki befele fordulna. Ez annál is inkább így lehet, mert a design boltokban abszolute nem a ruhák, ékszerek voltak a kirakatban, hanem lakberendezési tárgyak és bőrápoló termékcsaládok. Az épületek hasonlósága mellett fontos és csodálatos jellegzetessége Helsinkinek, hogy minden negyedik-ötödik háztömb üresen van hagyva és az eredeti moréna kövek buknak a felszínre mohákkal, örökzöldekkel a tetejükön. Ezek a vöröses csupasz sziklák jól bebarangolhatóak, csak a veszélyes helyeken vannak lezárva. De Helsinkiben még a játszóterek is kevés játék mellett ilyen moréna-mászókákból állnak. Sokat sétáltam ezeken és tényleg csodálatos-vadregényes. Egy nagyobb park melletti ilyen sziklákon még igazi dácsácskákat is találtam, elég mókás lehet ott nyaralni.

Helsinkiben is van tenger. Kikötő, iparnegyed és szabdalt köves-növényes tengerpart is van, kis kávézókkal és kilátókkal. Még egy közeli szigetre is elhajóztam és igen kedvet kaptam egyszer egy Szentpétervár-Stockholm komp úthoz. Valószínűleg magamtól sosem vetődtem volna oda, de nagyon is megérte ezt a pár dolgos napot és szabad órát!

 

valamiért nem tudok képeket feltölteni, addig itt egy pár:

https://www.instagram.com/p/6pctqBMtpP/
https://www.instagram.com/p/-WBrezMtiB/
https://www.instagram.com/p/6r3bizMthA/
https://www.instagram.com/p/6u8MGOMtgm/

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>