Fleischer Family Blog

Bécs egy olyan város, ahol egyesek csak annyit tag-elnek a falra, hogy WIEN. És a város vezetése lépten-nyomon felhívja a figyelmet a virágágyakban szunnyadó hagymásokra, mert h olyanok is vannak lépten-nyomon. (more…)

Na és ma meg jó sokáig szundítottam, azután végre bejutottam a MAKba, ami csodálatos volt. Tényleg ez egy olyan hely, ahol nem csak jó lenni, hanem az ember ámuldozik jobbra és balra, közben persze röhög és fogja a fejét. Igaz ez az időszakos kiállításokra, az állandóra a tanulóknak fenntartott tárgygyűjteményekre, az épületre és a múzeumi boltra is.

Az időszakos Anish Kapoor indiai-brit viaszművész Shooting into the corner című kiállítása volt. Jegyvásárláskor szólt is a bácsi, hogy menjek mert most lőnek aztán legközelebb csak egy fél óra múlva. És valóban, a címnek megfelelve az első teremben egy tákolt, középkori ágyút idéző monstrumot működtetett egy ifjú, valszeg minden tüzérségi előírásnak megfelelően. Töltött tömített, stb, aztán a gép pukkant, én rezzentem a viaszköteg kisebb része meg valahol a szemközti sarokban landolt, nagyobb részét s fiúka kikotorta az eszközből.

A következő teremben pedig óriás sajt és egyéb forgástestek ácsorogtak vérpiros viaszból, és egy-egy nagy forgó lapocska simogatta a felszínüket simára.

Aztán lekukkantottam még a raktárakba, ahol most kimonó-nyomó-papír-kiállítás volt. Szóval nyomósablonok (amik önmagukban is egy élet munkáját képviselik) meg kimonók (amik szintén) voltak kiállítva. Meg megnéztem persze kedvenc wiener werkstadte anyagaimat és összefutottam Josef Hoffmann úr növény tanulmányival és az azok alapján készített mindenféléjével, főleg képkeretek, tipográfiai ötletek és ékszertervek kapcsán (egyébként ez utóbbi formájába pl egészen bírom a növényeket).

Délután meg beballagtam a Ludwig múzeumba ami elég nagy csalódást hozott, a Maria Lassing kiállítást kivéve. Azon kívül még két kiállítás volt: Nam June Paik és Mind Expanders címre hallgatóak. Ez első egy fluxusos figurának a kiállítása, a másik pedig „performatív test és utópisztikus építészet ’68 körül”. Mindkettő szép és csuda jól hangzik, de én egy kicsit begurultam, az életmű kiállításon azért, mert eddig csak fluxusos életmű kiállításokat láttam abban az épületben, a másikon meg azért, mert egy éve valami tök más (bizonyára hasonlóan ”szűk”) címszóval láttam ugyanezen műveknek a 40 százalékát és nagyon fluxus, ami nem baj csak hát rég volt már életbevágóan aktuális és így mindenféle indoklás és körítés nélkül némileg romlott konzerv hangulata van. A Lassing néni viszont izgi, őkelme elmúlt kilencven, s mint ilyen az „idősművészet” egyetlen élő képviselője…

Vacsi után meg találkoztam Marcival, aki itten tengeti életét mostanság és tök jó beülős helyeket láttunk, de már csak miután elindultunk a 7sterne-ből, ami nagyon jó kis hely szintén és az is ki volt írva a wcben, hogy „communismus ist luxus for alle”. Szóval ma volt luxus és fluxus is.

Reggel háromnegyed hatkor a 9-ces busz megállójában tettem szert autós fuvaromra, egy Bécsben dolgozó bácsi személyében, aki munkába menet engem is elszállított a sok csomagomra rákötve.

Csak úgy süvített a táj, valamivel 8 után már meg is gyüttünk. Magyarországon van egy kevés szélerőmű, de a határ túloldalán több, sőt a fű is zöldebb, viszont Ausztriában több a felhő. (more…)

Olyan sok minden történt, hogy leírni sem volt időm. Pénteken azzal az érzréssel ébedtem, hogy átaludtam az egész délelöttöt -mint kiderült hajnali 7 óra volt-. Hosszú Ferkó-féle reggelivel és újságolvasással töltöttem ki az elkövetkező órákat, mert ott nyugaton is 10-kor nyit minden jó. (more…)

Megint a labancoknal kötöttem ki, a forradalom heveben. Flora baratnemmal vagtunk neki a 3 oras buszutnak, majd nyakunkba vettuk Becsorszagot. Elsö utunk az Albertia-ba vezetett, ahol is egy Biedermaier kiallitast neztunk vegig tuzetesen. Na, jo az igazat megvallva a magam reszerol a csodalatos, amde megletosen hasonlatos fali (taj- es portre-) kepektol eltekintettem, mind ennek ellenere akadt latnivalo: rengeteg pompas fotel, szek, ezüst, uveg es porcelanetkeszeletek valamint szobabelsokrol keszult ceruzarajzok kerültek szemelyem ele. 1700-as evek vege es 1835 kozotti butorrok voltak kinn, a biedermaiert kovetö stilusiranyzatokkal (szecesszio, konstruktivizmus…) valo hasonlosaguk alapjan csoportositva. Igazan tanulsagos volt.
Ezek utan megtettuk a szokasos tiszteletkoroket, mint McDonald`s es H&M, majd a Museum Quartier fele vettuk az iranyt. (more…)

Delelott megint ellatogattamm a Ringturmba, de most a bejaratot is megtalaltam, sot a hivatalos intezmeny mogott a kialliast is. Josef Plecnikrol szolt, akiben szamomra igazabol csak az volt izgi, hogy Otto Wagnernel tanult, es jokat firkalt akkoriban. Sajna az epulet berendzeset egyebkent mar szetvertek…
Aztan visszakalandoztam U-bahnon es Strassenbahnon a Trubelgassera, ahol elbucsuztam Ferkotol, majd Pannival leballagtunk mindenfele finomat bevasaroni. Pakoltam, faltunk egy kis altalunkazelmult7encsinaltnapaltalerlelt kovaszosuborkat, es suru konnyhullatas mellett lassan -de bizosan!- elindulok.
Ha az idom tobb lett volna, az en mesem is tovabbtartott vona!!!