Tag Archives: bécs

wienersára, sokadjára

a hétvége 3 napját Ferkóéknál töltöttem Jóbaráttal, hóval és minuszokkal hadakozva.

az odaúton becserkésztük a turult Tatánál, nem volt könnyű, de sikerált, majd átballagtunk a közeli ősemberbarlanghoz. Mindeközben részt vettünk a kőzettani tanösvény gyorstalpalóján, szembetalálkozva  a süttői mészkővel és némi konglomerátummal. Aztán a velem tartó tapasztalt Kutató sieresen felfedezte a közeli ősember-barlangot, ami sajnálatosan híján volt a téliesítésnek (cápafogak gyanánt rémítgettek a jégcsapok a nappaliban és a konyhában is).  Majd átvágtunk a rengetegen,  szembe haladva a Nagycsizmással a Kutyájával és a macskatalpon közlekedő Társsal, azzal a reményben, hogyha nyomukban (szemben) járunk elkerülhető az ijesztő találkozás. Szerencsésen megérkeztünk a kilátóhoz, ahol kiláttunk a csodálatos Tatabánya ipari berendezkedésére. Majd magunkmögött hagytuk a Sohaelnemkészült Hóember hűlt helyét.

aztán huss: Bécs alternatív túristalátványosságok megtekitése a Szétszórtésfeledékeny Idegenvezetővel: Wipplingerstr. – Tiefe Graben, Ruprecht kirche, pékmérték a Dómon, a szöcskeként pihegő tetőbeépítés nameg a Beggemonozó tehén.  Később ehhez társult egy kevés Bécs építészetéből.

a múzeumi kalandokon túl (MUMOK Gender Check, MAK potyára,de olcsón, Annie Leibovitz és az Impresszionisták) találtunk jó könyvesboltokat, feltérképeztük majd nagyívben elkerültük a karácsonyi vásárokat és a nappali fénymennyiségben úszó vásárlóutcákat, kerestünk barátságos beülősöket is. Be is mentünk volna kettőbe, az egyik egy alvilági melegbár volt a másik pedig egy drogosok szociális ellátóhelye.

nem vettünk semmit,  nem csináltunk fotót, mégis jó volt.

sétafikálására

Na és ma meg jó sokáig szundítottam, azután végre bejutottam a MAKba, ami csodálatos volt. Tényleg ez egy olyan hely, ahol nem csak jó lenni, hanem az ember ámuldozik jobbra és balra, közben persze röhög és fogja a fejét. Igaz ez az időszakos kiállításokra, az állandóra a tanulóknak fenntartott tárgygyűjteményekre, az épületre és a múzeumi boltra is.

Az időszakos Anish Kapoor indiai-brit viaszművész Shooting into the corner című kiállítása volt. Jegyvásárláskor szólt is a bácsi, hogy menjek mert most lőnek aztán legközelebb csak egy fél óra múlva. És valóban, a címnek megfelelve az első teremben egy tákolt, középkori ágyút idéző monstrumot működtetett egy ifjú, valszeg minden tüzérségi előírásnak megfelelően. Töltött tömített, stb, aztán a gép pukkant, én rezzentem a viaszköteg kisebb része meg valahol a szemközti sarokban landolt, nagyobb részét s fiúka kikotorta az eszközből.

A következő teremben pedig óriás sajt és egyéb forgástestek ácsorogtak vérpiros viaszból, és egy-egy nagy forgó lapocska simogatta a felszínüket simára.

Aztán lekukkantottam még a raktárakba, ahol most kimonó-nyomó-papír-kiállítás volt. Szóval nyomósablonok (amik önmagukban is egy élet munkáját képviselik) meg kimonók (amik szintén) voltak kiállítva. Meg megnéztem persze kedvenc wiener werkstadte anyagaimat és összefutottam Josef Hoffmann úr növény tanulmányival és az azok alapján készített mindenféléjével, főleg képkeretek, tipográfiai ötletek és ékszertervek kapcsán (egyébként ez utóbbi formájába pl egészen bírom a növényeket).

Délután meg beballagtam a Ludwig múzeumba ami elég nagy csalódást hozott, a Maria Lassing kiállítást kivéve. Azon kívül még két kiállítás volt: Nam June Paik és Mind Expanders címre hallgatóak. Ez első egy fluxusos figurának a kiállítása, a másik pedig „performatív test és utópisztikus építészet ’68 körül”. Mindkettő szép és csuda jól hangzik, de én egy kicsit begurultam, az életmű kiállításon azért, mert eddig csak fluxusos életmű kiállításokat láttam abban az épületben, a másikon meg azért, mert egy éve valami tök más (bizonyára hasonlóan ”szűk”) címszóval láttam ugyanezen műveknek a 40 százalékát és nagyon fluxus, ami nem baj csak hát rég volt már életbevágóan aktuális és így mindenféle indoklás és körítés nélkül némileg romlott konzerv hangulata van. A Lassing néni viszont izgi, őkelme elmúlt kilencven, s mint ilyen az „idősművészet” egyetlen élő képviselője…

Vacsi után meg találkoztam Marcival, aki itten tengeti életét mostanság és tök jó beülős helyeket láttunk, de már csak miután elindultunk a 7sterne-ből, ami nagyon jó kis hely szintén és az is ki volt írva a wcben, hogy „communismus ist luxus for alle”. Szóval ma volt luxus és fluxus is.

Wienersara írva és történve tegnap, megjelentetve háromszoros nagynéniként ma

Reggel háromnegyed hatkor a 9-ces busz megállójában tettem szert autós fuvaromra, egy Bécsben dolgozó bácsi személyében, aki munkába menet engem is elszállított a sok csomagomra rákötve.

Csak úgy süvített a táj, valamivel 8 után már meg is gyüttünk. Magyarországon van egy kevés szélerőmű, de a határ túloldalán több, sőt a fű is zöldebb, viszont Ausztriában több a felhő. Continue reading

kétnaposára

Olyan sok minden történt, hogy leírni sem volt időm. Pénteken azzal az érzréssel ébedtem, hogy átaludtam az egész délelöttöt -mint kiderült hajnali 7 óra volt-. Hosszú Ferkó-féle reggelivel és újságolvasással töltöttem ki az elkövetkező órákat, mert ott nyugaton is 10-kor nyit minden jó. Continue reading

wieder-wienersara

Megint a labancoknal kötöttem ki, a forradalom heveben. Flora baratnemmal vagtunk neki a 3 oras buszutnak, majd nyakunkba vettuk Becsorszagot. Elsö utunk az Albertia-ba vezetett, ahol is egy Biedermaier kiallitast neztunk vegig tuzetesen. Na, jo az igazat megvallva a magam reszerol a csodalatos, amde megletosen hasonlatos fali (taj- es portre-) kepektol eltekintettem, mind ennek ellenere akadt latnivalo: rengeteg pompas fotel, szek, ezüst, uveg es porcelanetkeszeletek valamint szobabelsokrol keszult ceruzarajzok kerültek szemelyem ele. 1700-as evek vege es 1835 kozotti butorrok voltak kinn, a biedermaiert kovetö stilusiranyzatokkal (szecesszio, konstruktivizmus…) valo hasonlosaguk alapjan csoportositva. Igazan tanulsagos volt.
Ezek utan megtettuk a szokasos tiszteletkoroket, mint McDonald`s es H&M, majd a Museum Quartier fele vettuk az iranyt. Continue reading

???utoljarasara???

Delelott megint ellatogattamm a Ringturmba, de most a bejaratot is megtalaltam, sot a hivatalos intezmeny mogott a kialliast is. Josef Plecnikrol szolt, akiben szamomra igazabol csak az volt izgi, hogy Otto Wagnernel tanult, es jokat firkalt akkoriban. Sajna az epulet berendzeset egyebkent mar szetvertek…
Aztan visszakalandoztam U-bahnon es Strassenbahnon a Trubelgassera, ahol elbucsuztam Ferkotol, majd Pannival leballagtunk mindenfele finomat bevasaroni. Pakoltam, faltunk egy kis altalunkazelmult7encsinaltnapaltalerlelt kovaszosuborkat, es suru konnyhullatas mellett lassan -de bizosan!- elindulok.
Ha az idom tobb lett volna, az en mesem is tovabbtartott vona!!!