All posts by Sici

nem irodalmi alkotás, hanem tudósítás és azért van, h nehogy vki megkérdezze hogy na milyen volt?
cserébe lehet irogatni, h otthon milyen…

dolgozására

Úgy látom senki nem ír a blogra. Mondjuk én sem, és eddig nem is tűnt fel, hogy senki nem ír, de persze mindenki el van foglalva.

Hamár ez ilyen utazós blog volt a részemről és rájöttem milyen szórakoztató visszaolvasni a 16 éves kori Nagy Felfedezéseimet, adok még muníciót a jövőnek, biztos a 26 évesek is roppant mulatságosak lesznek idővel. Meg tanulságosak is, mert persze az ide akkurátusan összegyűjtött információnak a századára sem emlékszem már.

Az elmúlt években egy évet dolgoztam egy színháznak, produkciós asszisztansként és az ő egyik előadásukkal volt szerencsém elutazni jópár helyre, Európában. Ezek az utak, tehát munkával teltek, de néha volt idő várost is nézni, volt, hogy 2 óra jutott, volt, hogy egész délelőttök.
Continue reading

És lőn világosság!

Egy hónapot töltök most Izraelben. A társasutazástól a hátizsákos turistán keresztül a beépülésig minden formát kipróbálok. Végülis ritkán adódik olyan, hogy az ember büntetlenül lébecol egy hónapot a nagyvilágban. A változatosság kedvéért ezúttal viszont nem az apró-cseprő ügyeimet osztom meg a nagyérdeművel, hanem azokat a magvas információkat, amiknek segítségével igyekszem ellavírozni a Minek Izrael? kérdésre adható válaszok között.

negev (Újhelyi Zsófi képe)
negev
(Újhelyi Zsófi képe)

Continue reading

berlin 2x

Úgylátszik mostanában visszajáró lettem, mert nem új helyre, hanem Berliben utaztunk két barátommal a hosszúhétvégén nyaralni. Természetesen vonattal mentük, mert úgy illik. 13 óra vonatozás jobb, mit 13 óra autózás, de persze megérkezni a legjobb mindkettő után.

Egy német barátnőmnél laktunk, aki előző héten épp Budapesten keresztül utazott szerbiába, így még itthon ideadta a kulcsot.  Egy csodálatos WG (Wohngemeinschaft)-ben lakik, ami kicsit többet jelent, mint egy csoportos albérlet. A színesre kifeste, pakátokkal teleragasztott lakás rögtön elbűvölt bennünket. Minden szobában volt galéria, vagy dobogó, mindenféle szuper belsőépítészeti bravúrok, illetve az egyik srácnál két polcnyi lagó kalózhajó. Mind e mellett  a lakás csillivilli és barátságos is volt. A tisztaságra magyarázatot adott a takarítás táblázat, meg a tanácskozás isőpontját megjelölő üzenet a közös konyhában. rögtön főztünk, hagytunk a háziaknak, majd nekivágtunk a városnak.

Első nap szombat volt, így a szórakozónegyedeet vettük célba, Ezeket a továbbiakban is élénken figyelemmel kísérük, így mély benyomásaink vannak Kreitzberg, Prenzlauerberg, Friedrichshein és Neukölln 10 éves eltolással burjánző menősödésésről és a vietnámi wokbárok tredi vietnámi loungekká való átvedlésének fokozatairól. Remek időnk volt, így első nap a Görlitzer parkba kaptuk betekintést arról, hogy nem ég le az a város sem hol legálisan is lehet a parkban grillezni. Majd felcaplattunk a “hegyre”. Namost a Kreutzberg tényleg egy púp, de hát valószínűleg a magasságát azok a lépcsők tartják, amin fel lehet menni rá, mindenestere kedvesen üdögéltünk a lépcső tetején és néztük a várost.

Másnap igazi berlini napot tartottunk, reggel brucholtunk az Kastanien allén aztán átvágtattunk a Mauerparkba a hhetetlen nagy bolhapiacra, majd megnéztük a vásári komédiásokat a parkban. Este pedig kimásztunk a szuper albérletünk tetejére a tetőre is.

Voltunk az állatkertben, ahol rengeteg kis jószággal találkoztunk. A kiselefánt pl tényleg olyan, mint  aKiplingnél, kíváncsi naív és ügyetlen. Egyszerre minden mozgott rajta: a farka az orrmánya a fülei és mind a négy lába. Amikor épp ne lépett vele biztos ami biztos keresztbe tette, mad mégse majd megint. Közben folyton láb alatt volt a szüleinek és rettentő igzága volt. Nem úgy mint az orrszarvú fi, akinek a szülője rendkívül idegesen ját körbe körbe, feltételezéseink szerint éhes lehetett (persze nem kizárható hogy valami családi dráma vagy financiális krízis állt a háttérben) mindenesetre a kisorszarvú ijedten és tanácstalanul szemlélte az eseményeket, de nem avatkozott közbe. Megnéztünk rengeteg madarat és fókát, meg pingvineket. A medvéket nem talátuk, találtunk viszotn rengeteg ismeretlen állatfajt. Láttunk boxoló kengurut és nagyon helyes majmokat is. A nagyvadak házába pont akkor érkeztünk amikor a 3 kis jaguárt és gyámjukat beterelték. ez nem ment könnyen, midenesetre nagyon szórakoztató volt. és megállapítottam, hogy az oroszlán, érhető módon az állatok királya, de kényes és hiú, hatalommáiás. A tigris sokkal szimatikusabb s életrevalóbb volt, meg hát van a szemében valami, ami kiszámíthatalan, okos és veszélyes (“Tiger, tiger , burning bright; in the forests of the night; what immortal hand or eye; could frame thy fearful symmetry?” Blake)

Megnéztünk három múzeumot is. A Hamburger bahnof kortásr művészeti kiállításán megtekintettük Warhol, Lichtenstein és társaik egy-eyg emblematikus művét. Majd kilépve a teremből a falnek támasztva megpillantottuk Warhol, Lichtenstein és társaik ugyanazon emblematikus műveit. zavarbajöttem, de engem ne lehet könyen átverni. Visszaszaladtam, és a termekben a falon lógtak a képek. Kiszaladta és ott voltak a falhoz támasztav. Ugyan azok. Amikor már nagyon röhögtem, akkor elárulták hogy a helyi egyetem új projrktjéről van szó, amiben lemásolják híres festők híres képeit és ugyanott kiállítják őket. Vicces volt. Megnéztük még a Nefertitit a neues múzeumben. Fiúkat nehéz volt rávenni hogy behatoljanak az egyiptomi régiségek közé, de amikor többedszerre is ahtározottan állítottam, hogy berlin legjobb nője lesz benn engadtek a hisztinek. És végül elég jól szórakoztunk indenféle múmiákon és egyiptomi irkafirkákon, láttunk pl többezeréves matekfüzetet is. Meg voltunk a Schloss újraéptése helyén álló Humblot Boxban. ugyanis úgy dönöttek, hogy újraépítik a régi császri palotát, ami miat tugyan 2 épletet kell lebntani, de sebaj, ajd beleteszik a Néprajzi múzeumot, amire most nincs hely. Hát ez a Box ez ott áll az építkezés mellett és az első emelete a katáéyról szól, és nem, nem győz meg arról, hoyg tényleg újra kell épateni, főleg mert annál szebb emlékműve eg klasszicista kastélynak szerintem nem lehet, mint hogy egy szocialista épület homlokzatába van beleépítve a kapuja. A Box többi emeletén viszotn Humboltos diákok kurálásában ízelítőt kaphattunk a néprajzi múzeum gyűjteményéből. és váó, volt szó régi kamerunk kiály által küldött trón ajándék történet-kultúrlis és politikai vonatkozásairól, hangszermemoriztunk, volt szó ökológiáról, hogy a nemismemlékszem hol túlhalásszák a halakat és már a tigrisbékát is egeszik 8eszközök képek kiálltva) és ez milyen ökológiai láncon keresztül vezet a malária szúnyog túlszaporodásához, volt szó restaurálásról, cirtus félékről, láttunk 1000 éves limonádé receptet, demográfiai és foglalkoztatási összehasonlítás is volt Németország vs. Mali. És minden érdekes, vicces, játékos, de mégis tudományos volt, szóval éetem egyik legjobb (pontosan 3.) kiállítás élménye.

Jó volt, na!

parizs

Egy hónapja lehetősége nyílt, hogy egy villanásnyi időre visszatérjek Párizsba. Igazságszerint régóta vágytam rá és kifejezetten vonzott az is, hogy ha csak két napig is , de dolgom lesz ott.

Az utazás 13 óra volt. Autóval. Hivításos sofőrrel entünk, ez annyira megnyugatott, hogy aludni is bírtam. Néha persze megálltunk. Szuper érzés volt, hogy a német autópálya pihenőben gond nélkül kérem ki németül a megszokott vajas brezelt reggelire és a francia autópályamegállóban ugyan kicsit kevésbé magabiztosan, de végül erendményesen kérek és kapok croissint kávéval. Otthonos volt minden, holott ne vagyok egy nagy világutazó. Szép volt az autóból végignézni, hogy miben különbözik a német tartományok és a francia megyék teplomépítészete, mezőgazdasági épületei és a táj.

És szuper volt beérni Párizsba, ahol ne akartam az Eiffel toronyhoz rohanni, nem kellett semmit feltétlenül csinálni, csak a szokásosat: bevásárlás, vacsi stb. Ettünk egy kagylósnál, én nem ettem kagylót de a hal is fonom volt. Másnap eg korán keltünk és mentünk a piacra dolgozni, ugyanis az volt a nagy feladat, hogy megfelelő dolgokat vásároljunk (egy fil díszletéhez). Aztán a remek pacozás után egy normandiai világvégi házikóban volta forgatás aminek gyönyörű és esetünkben napos kertjében töltöttük a napot.

Kellemes három nap volt.

wienersára, sokadjára

a hétvége 3 napját Ferkóéknál töltöttem Jóbaráttal, hóval és minuszokkal hadakozva.

az odaúton becserkésztük a turult Tatánál, nem volt könnyű, de sikerált, majd átballagtunk a közeli ősemberbarlanghoz. Mindeközben részt vettünk a kőzettani tanösvény gyorstalpalóján, szembetalálkozva  a süttői mészkővel és némi konglomerátummal. Aztán a velem tartó tapasztalt Kutató sieresen felfedezte a közeli ősember-barlangot, ami sajnálatosan híján volt a téliesítésnek (cápafogak gyanánt rémítgettek a jégcsapok a nappaliban és a konyhában is).  Majd átvágtunk a rengetegen,  szembe haladva a Nagycsizmással a Kutyájával és a macskatalpon közlekedő Társsal, azzal a reményben, hogyha nyomukban (szemben) járunk elkerülhető az ijesztő találkozás. Szerencsésen megérkeztünk a kilátóhoz, ahol kiláttunk a csodálatos Tatabánya ipari berendezkedésére. Majd magunkmögött hagytuk a Sohaelnemkészült Hóember hűlt helyét.

aztán huss: Bécs alternatív túristalátványosságok megtekitése a Szétszórtésfeledékeny Idegenvezetővel: Wipplingerstr. – Tiefe Graben, Ruprecht kirche, pékmérték a Dómon, a szöcskeként pihegő tetőbeépítés nameg a Beggemonozó tehén.  Később ehhez társult egy kevés Bécs építészetéből.

a múzeumi kalandokon túl (MUMOK Gender Check, MAK potyára,de olcsón, Annie Leibovitz és az Impresszionisták) találtunk jó könyvesboltokat, feltérképeztük majd nagyívben elkerültük a karácsonyi vásárokat és a nappali fénymennyiségben úszó vásárlóutcákat, kerestünk barátságos beülősöket is. Be is mentünk volna kettőbe, az egyik egy alvilági melegbár volt a másik pedig egy drogosok szociális ellátóhelye.

nem vettünk semmit,  nem csináltunk fotót, mégis jó volt.

hazautazására

immár ékezetekkel tarkítva az elütéseket..:

Utolsó nap reggel ismét a Kastanienallee-n reggeliztünk (1 kor). A morgenrot című helyen reggeliztünk, aminek egyetlen négyzetcentiméterén több a gyakorlati baloldaliság, mint az egész TEK-ben. Vegetáriánus és vegán menükből, színes magazinokból lehet válogati, s mindez egy sávba van beárazva (pl 4-8 euró) és fizet ki mennyit tud…

Aztán jött Kreutzberg immár streetarttal, bútorokkal belakott parkocskával. Közbenszépen ereszkedett le a köd…

Elballagtam a Temporäre Kunsthalle-ba,ahol könyveket nézegettem, megtekintettem a Skorpio’s Garden c. kiállítást, ami kész művek tárlata, a skorpió jegyben született Berlinhez és a kerthez, mint téri elrendezéshez kapcsolódva. Kinn viszont egy fantasztikus néma mitologikus rajzfilm futott, amiben feltünk Aladin, a Hétfejűsárkány, Wak-Wak kapuja, varázslók és királylánok. Roppant ijesztő volt, dea jó győzött, és mindenkimegkapta  a királylányát (ha úgy tetszik királyfiját)

majd uzsgyi a Hauptbahnhofra, búcsúsör, integetés és könnyek…

bis bald

otthonosära

Reggel bemetroztam es buszoztam a Reichstagig, ahol Flora bicikiet hagytam. Elkepesztö latvany fogadott: a REichstag ket bejaratabol szemmeltarthato, nyilvanvaloan full bekamerazott teran a bicikli taroloban äll 3 Deutsche Bahnos “kölcsönbicikli” es egy roncs. Na ez a Florae: üles megforditva, csengö felig letorve, välto es a ormanyrol a gumi leszaggatva, hätsokerek kiszurva, elso pedig felvetörve. Elkepesztöen gyaszos latvany volt, majdhoygnem hihetetlen. Nemileg kiabrabditott az a teny, hogy meg csak el sem loptak semmit, nyilvän csupän a rongäläs örömere ment ki az egesz..

Ugyhogy setaltam, be Kreutzberg (a kelletenel) delebbi reszebe. Ami nyugodt kedves tipikus bavändolrlo környek, lättam ilyet Becsben, Müncheben es Pärizsban is. Viszont szep ido volt, na meg van arra egy helyes kanälis, es modom nyilt rengeteg bicikliboltba valo betekintesre.

Innen az East Side Galleryhez robogtam, majd tova  a talälkozopntunkhoz, ami a König könyvesbolt elött volt. Itt remek könyvekböl felderitettem, hogy Kreutzberg bejärt resze azert tünt annyira üresnek, mert nem ott kellett volna a nagy streetartäszokat lesni, na de majd holnap.. A boltban meg egy Disneylandnyi izgalom van, ez is nagyon szines, titokzatos es draga is.

Aztan kedvenc Preutzlauerbergi utcank mozijaba tertünk be, ahol egy Bauhaus filmet tekintettünk meg, ami egeszen rendben volt.

Onnan pedig vegigkukkantottunk az este nyolccig nyitvalevö boltkinalaton (es vasaroltunk is picit). MAjd a helyi tömegközlekedes viszontagsagait is atelve megerkeztünk Freidlichsheimba, ahol Anna cimü baratnömmel es neki egy baratnöjevel negyesben töltöttünk el harom orat elenken vegigbeszelgetve.

Szoval ma voltam a 80-as, a 90-es es a 00-s evek alternativnak mondott Berlinjeben is. es jo volt..

elfäradäsära

Ma reggel galgoczgaborral talälkoztunk a Kastanienallee elejen. Szerencsesen odaertünk mi is Floraval. A terv egy hagyomänyos, otthonos vasärnapi közös reggeli elfogyasztäsa volt. Sajnos a delelött 10-es idöpont korainak bizonyult erre, igy a meglehetös nagy välsztek helyett egyetlen egy hely, a Cafe “An einem Sonntag August..” volt nyitva. Ahova helyesen bevettük magunkat, önkiszolgältunk, käveztunk, az egesz annyira barätsägos volt, hogy vendegsegben ereztem magam. Közben Gäbor meselt Berlinröl.

Bekukkantottunk egy foglalthäzba, majd beballagtunk a Mauerparkba (amiröl mint park mär hallottam Bajororszäg jeles egyetemen..), egeszen a bolhapiacig. Itten rengeteg mindent megfogdostam, felprobaltam, majd egy remek tavaszi kabatkarol a kupaktanäcs megällapitotta, h le kell alkudni 10 eurora es milyen remek vasart csapok majd. Odabillentem a länyhoz, akie a pult volt, majd kedvesen mosolyogva közöolte, hogy 3 euro lesz. Ugyhogy ma megköttetett az üzlet. Cipöt nem vettem, ketszer ilyen szerencsem nem lehet…

Innen a Fal menten haladtunk, megkukkanottunk milyen volt regen a ket fal homokkal leszort köze, felderitettük egy egykori senkiföldjen ällo evangelikus teplom tragikus törtenetet, majd megcsodaltuk a Fal menti ma is nagyreszt parlagon heverö területek elsö beepitesi hullamanak eredmenyet.

Majd Postdamer Platz, ami az epüleseröl latott film utan elkepesztö elmeny volt, bekukucskäläs a Leipziger Platzra, ami a regi varokapu helyen all, tervezetten nyolcszögeltü, igaz ennek megvalositasaig par elület csak tervezett homlokzatänak lätvänyäval, mint molinoval teszi teljesse a kepet.

Innen usgyi a BAUHAUS kiällitäs. Ami ha nem is csalodas volt, de be kell lätni nem vältotta be a hozza füzott remenyeket. Kedves nagy tisztelges volt a bauhaus nagysäga elött, tartozkodva minden belefolyastol. A bauhaus kiälläsok olyanok mint a Picassok: mindenhol van belöle  a vilägon sok, de sosem eleg teljes… Szoval meg a katalogust sem volt kedvem megvenni, arrol nem is beszelve, hogy az egyetelen posztert vettem volna, na igy volt ezzel mäs is mert az az egy elfogyott.

Aztan Le Corbusier kiällitasat tekintettük meg, különös tekintettel arra a nema kisfilmre, amelyben a Nagy Epitesz fekete tollal ujrarajzolja Pärizs terkepet.

Voltam meg az Eisenmann emlekmünel, ami remek, a Chackpoint Charlinäl, ahol meg vegre talältam egy reszletes Berlin es a Fal terkepet, ami rendkivül tanulsägos volt.

Majd megtekintettük a születesnapi ajandekomat is a Neuköllner Operäban, ami alternativ, meg kamara, meg studio meg minden csak nem szinhaz, na de azert jo elmeny volt, olyan igazi Berlini..

berliner sara

najo, igazäbol ich bin kein berliner, csak a cimek soräba ez illik itten…

mert, hogy berlinben turistaskodom 20 eveim elsö napjait szigetiflora barätnemnal, aki itten tanul. Tegnap erkeztem egy 13 oräs vonatut utan a Hauptbahnhofra. Aholis remek gyosasäggal felvägtattunk a harmadik emeletre, ahonnan S-bahnnal folytattuk az utunkat 90 fokkal az elözötöl elterö iränyba. Meglapö erzes volt, hogy mind  a Deutsche Bahn, mind a helyi BKV feliratai es rendszere megegyezik a münchenivel: kellemes otthonos erzest teremtett.

Berlin alapvetöen is kellemesnek, barätsägosnak tünik eddig. Egeszen befogadhato, bar persze a felet sem lättam at, mindenesetre megnyugtatoak az emberek az utcän, a kirakatok, epuletek. Van itt elet önmagäban is, igy en kedvemre turistäskodhatok…

Tegnak felterkepeztem a kolit, ami egy regi panelepület es egyszeobas lakasocskak jarnak a tanuloknak. Majd levagtattunk a fergeteges kolegiumi-buliba, ami a nemetektöl megszokodt farasztoen lassu tempoban fergett, ugyhogy hamar felhagytunk vele.

Ma az ujraegyesites huszadik ill. a TVtorony negyvenedik evfordulojära ebredtünk. A remek reggeli utän bevägtattam (az Alexander Platzon felszedve Flora bicikliet) a Pergamon Muzeumba. Ez a hely remek pelda arra, hogyan lehet letunt vilagok kincseit prakitukus, kompakt (, nemetes) csomaglasban a nezöközonseg ele tärni. Peldaul az ember bemegy egy terembe, ahol Miletosz fötere diszeleg , majd ätlibben kellemesen a miletoszi kapun, hogy kimenjen a tuloldalon az Istar kapun a summer föutcära. Mind e közben egyetlen leheletfinom kek felirat figyelmezteti a bämeszkodot, hogy az elöazsiai reszlegbe jutott, nem am holmi idötekerobe vagy csillagkapuba. Itt talälhato meg a pergamoni fellegvar kicsit ugyan kiforditott mäsa. Az emberek mind eltökelten megmässzak a lepcsösort, majd eredmenyessegüket szemlelendö hatra neznek. Megszokottan szep täj, meses varos, de mindenkeppen  a ralatas elmenyevel talaja szembe magät az ember…ez esetben a feher falak fogadjäk, na de fotozni igy is kell…

innen egy bolhapiacba kerekeztem, ahol felarra alkudva elegdetten vettem egy-ket vackot. Egyältalän nem erte meg, hacsaknem az alkudozäs örömeert..

Majd bolyongtam kicsit kellemetesen, megtalältam a Kunsthallet a maga remek könyvesboltjaval, na meg egy mülukat az utcan: egy epitesi területnek älcäzott betonfeltöres, amiböl valtozo idöközönket nagyonnagyon sok viz tört fel. Egymäst ijesztgettek az emberek es kacagtak nagyon a fölnöttek is..szeretem amikor egy varos szinhäzkent, vagy jätszoterkent müködik…

tovakerekeztem az unter den linden-en aholis nagy tömeg es oriasbabelöadäs volt, na meg terrorfenyegetettseg, de legaläbb volt nemi izgalom. Mert hogy a babok nagyon lassan jöttek, töbnyire a tömeg takaräsäban. Ugyhogy inkäbb a tömegre fokuszältam, ugyanis erdekes emberek is fel-fel tüntek, na meg önnmagäban az is maga a csoda, hogy mindenki elhozta a barätjät, a bicikliet, a gyereket, a kutyäjät es megsem volt eszetlen pänik, egeszen sokaig bitam en is. Aztan ebed Floräval, majd felvägtattunk a Reichstag Norman Foster epitette üvegkupolajaba, jol felterkepezendö a värost. Majd Prenzlauerberg fele vettük az iränyt, ahol a Kastanienallee környeken rengeteg normälis helybe futottunk. Na meg lehetett szobaelegyedni bajos pincernöcskekkel, dolgozo emberekkel, meg egyältalän. Beneztünk sok helyre (mozi, kult központ, cukräszda, sörözö, bär stb) es mind nagyon tetszetös volt. Innen pedig elöre kitervelten atközlekedtünk a Gärtnersrasseba, magyarul Kertesz utcaba, aholis otthonosan bevettük magunkat a Szimplaba es szörpöztünk, mert ott azt kell.