All posts by Sici

nem irodalmi alkotás, hanem tudósítás és azért van, h nehogy vki megkérdezze hogy na milyen volt? cserébe lehet irogatni, h otthon milyen...

sétafikálására

Na és ma meg jó sokáig szundítottam, azután végre bejutottam a MAKba, ami csodálatos volt. Tényleg ez egy olyan hely, ahol nem csak jó lenni, hanem az ember ámuldozik jobbra és balra, közben persze röhög és fogja a fejét. Igaz ez az időszakos kiállításokra, az állandóra a tanulóknak fenntartott tárgygyűjteményekre, az épületre és a múzeumi boltra is.

Az időszakos Anish Kapoor indiai-brit viaszművész Shooting into the corner című kiállítása volt. Jegyvásárláskor szólt is a bácsi, hogy menjek mert most lőnek aztán legközelebb csak egy fél óra múlva. És valóban, a címnek megfelelve az első teremben egy tákolt, középkori ágyút idéző monstrumot működtetett egy ifjú, valszeg minden tüzérségi előírásnak megfelelően. Töltött tömített, stb, aztán a gép pukkant, én rezzentem a viaszköteg kisebb része meg valahol a szemközti sarokban landolt, nagyobb részét s fiúka kikotorta az eszközből.

A következő teremben pedig óriás sajt és egyéb forgástestek ácsorogtak vérpiros viaszból, és egy-egy nagy forgó lapocska simogatta a felszínüket simára.

Aztán lekukkantottam még a raktárakba, ahol most kimonó-nyomó-papír-kiállítás volt. Szóval nyomósablonok (amik önmagukban is egy élet munkáját képviselik) meg kimonók (amik szintén) voltak kiállítva. Meg megnéztem persze kedvenc wiener werkstadte anyagaimat és összefutottam Josef Hoffmann úr növény tanulmányival és az azok alapján készített mindenféléjével, főleg képkeretek, tipográfiai ötletek és ékszertervek kapcsán (egyébként ez utóbbi formájába pl egészen bírom a növényeket).

Délután meg beballagtam a Ludwig múzeumba ami elég nagy csalódást hozott, a Maria Lassing kiállítást kivéve. Azon kívül még két kiállítás volt: Nam June Paik és Mind Expanders címre hallgatóak. Ez első egy fluxusos figurának a kiállítása, a másik pedig „performatív test és utópisztikus építészet ’68 körül”. Mindkettő szép és csuda jól hangzik, de én egy kicsit begurultam, az életmű kiállításon azért, mert eddig csak fluxusos életmű kiállításokat láttam abban az épületben, a másikon meg azért, mert egy éve valami tök más (bizonyára hasonlóan ”szűk”) címszóval láttam ugyanezen műveknek a 40 százalékát és nagyon fluxus, ami nem baj csak hát rég volt már életbevágóan aktuális és így mindenféle indoklás és körítés nélkül némileg romlott konzerv hangulata van. A Lassing néni viszont izgi, őkelme elmúlt kilencven, s mint ilyen az „idősművészet” egyetlen élő képviselője…

Vacsi után meg találkoztam Marcival, aki itten tengeti életét mostanság és tök jó beülős helyeket láttunk, de már csak miután elindultunk a 7sterne-ből, ami nagyon jó kis hely szintén és az is ki volt írva a wcben, hogy „communismus ist luxus for alle”. Szóval ma volt luxus és fluxus is.

Wienersara írva és történve tegnap, megjelentetve háromszoros nagynéniként ma

Reggel háromnegyed hatkor a 9-ces busz megállójában tettem szert autós fuvaromra, egy Bécsben dolgozó bácsi személyében, aki munkába menet engem is elszállított a sok csomagomra rákötve.

Csak úgy süvített a táj, valamivel 8 után már meg is gyüttünk. Magyarországon van egy kevés szélerőmű, de a határ túloldalán több, sőt a fű is zöldebb, viszont Ausztriában több a felhő. Continue reading

elrabolására


Tegnap szokásos ünnepi Ruswurm találkozómra indultam Szigeti Flóra barátnémmal. Igaz, a cukrászdában együtt utoljára kb. 14-15 éves “ifjú” korunkban voltunk, de tény, ami tény sokszor céloztuk meg a helyet. Néha oda sem értünk, mint 2004 azon áprilisi délutánján, melyet a magam részéről Székesfehérváron végeztem bekötött szemmel hosszas zötykölődés és valódi meglepetés után.

Szóval ismét nekivágtunk a Ruswurmnak, és én nem rejtettem véka alá a feletti örömem, hogy végre, 18. szülinapom alkalmából sikeresen létrejöhet a találkozó. Continue reading

aktualisara

Ma pedig a piacon voltunk Myriammal, onnan egy varosi forrashoz caplattunk vizert, majd en elvagtattam a Rodin muzeumba, ami egy nagyon kedves kis kastelyt es annak parkjat jelenti ahol nagyon szimpatikusan vannak kiallitva a szinten szimpatikus szobrok. aztan ismet talalka Myriammal, akivel eredetileg tervezett programunkat egy csokizdara valtottuk fel, az oszies idojarasnak koszonhetoen. Azert vegigvagtattunk az epp utbaeso Jardin du Luxembourgon is alaposan. Utana en egy szecesszios ekszerkiallitason amuldoztames onnan hazafele caplatva ( a valtozatossag kedveert az esoben) bekukkantottam a Pantheon melletti templomocskaba is.

ketnaposara

Szoval tegnap kivegeztem a Louvre-ot, meg o is engem. Megneztem az osszes festmenyt (olasz -helyes reneszanszokkal-, francia, angol, nemetalfoldi). aztan visszaballagtam az osszes nagggyon johoz. Dariusz oszlopfoje, Hamurabi, Hermaphrodite szobra, III. Napoleon szobaji, got targyak, es Veronese egy festmenye… vannak masok is, de most ezek voltak a leglegek. Continue reading

kozepkorosara

Hat ma megint szornyu ido volt, alig volt kedvem felkelni. Azert elballagtam az Institut de Monde Arab-hoz, ami belulrol is nagyon jo haz. Az allando kiallitasuk pedig eleg sokszinu, igaz, ha amit a foldedben talalsz a tied, akkor jogosak a karthagoi, es mindenfele zsido es kereszteny embert is abrazolo targyak stb. Aztan megtekintettem a Hamingway bacsi hazat (ket emelettel lejjebrol). Jo kilatasa volt nem mondom! Majd be a sotet kozepkorba: varosfal, Cluny Hotel es kozepkor kiallitas kerttel es mindennel. Continue reading