A true story about an ungrateful little cactus – with a moral

Once upon a time there was a little cactus, who lived on the back shelves of a flower shop, long forgotten, hoping for someone to come and take it home. But nobody came or notice it, neither did they pick it. Then, just when the little cactus lost all hope, I came by and spotted the sad little plant.

I bought it right away and took it home with me. From then on I looked after the little cactus for years and years with tender loving care by feeding and watering and looking after it, just as a little cactus deserves it. As a result, the little cactus grew over the years and became a huge, proud, fully grown cactus!

One day, then I went over to the cactus and wanted to reach a plant right next to it. I leaned over and …. The huge cactus grabbed me from behind and released its poisonous pricks into my thick jumper! No matter, I thought to myself, laughing, thank god, it’s winter time and I am wearing such a thick woolly jumper! Took it off and pulled out the three-four long pricks, sticking out of the back of my jumper sleeve! You see, its easy! Nothing can hurt me, I thought!

You guessed correctly, children. How wrong I was! About fifteen minutes later the itching started! The dear cactus released lots of tiny little pricks into my jumper and through that, right into my skin! I jumped off screaming and took my T-shirt and jumper off, desperately looking for the tiny little itchy pricks. But, when I was examining my jumper the tiny little pricks were quietly hiding and just laughing among themselves. When I put it back the pricking and itching started all over again! They were deeply down, bedded in my skin at parts I could hardly reach, like the back of my arm, my back, and such.

What is the moral of my story: Never trust your cactus! You can feed it, water it, care for it with all your love and it will prick the very hand, which fed it for all those years! What? That it reminds of something(one), whom you feed, look after, care for for years and years and in return you get nothing but rude words and disrespectful replies? No, no. Absolute rubbish! What a stupid, far fetching idea this is! Utter fabrication and nonsense! No resembles to the cactus, at all!

Igaz tortenet egy halatlan kaktuszrol – tanulsaggal !

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsike kis kaktusz, aki ott szomorkodott egy bolt polcan remenyteleul varakozva valakire aki hazaviszi magahoz! Mikor meglattam a kis kaktuszt, egybol elhataroztam, hogy nem hagyhatom ott tovabb, haza kell vinnem!

Hazavittem es attol kezdve minden aldott nap gondoztam, etettem, itattam, atultettem, ahogy egy kis kaktusznak dukal! Nott is a kis kaktusz, egyre masra, es par ev elmultaval egy jol megtermett, nagy kaktusz lett belole.

Egy nap aztan arra jarva, a mellette levo novenyhez akartam nyulni, de veletlenul a kaktuszhoz ertem. Sebaj, kacagtam magamban, vastag pullovert viselek, semmi bajom sem lehet! Nem ugy volt am!

A kaktusz jol belem markolt, es szuros szalkait belem meresztette. Eloszor meg mindig csak kacagtam: sebaj azt a ket-harom hosszu szalkat konnyeden kiszedem a pulloverbol es a tortenet itt befejozodik!

Jol kitalaltatok, gyerekek! Nem fejezodott be! A huncut kaktusz nemcsak ket-harom nagy szalkat eresztett belem. Kb 10-15 perc mulva elkezdtem viszketni, egni mindenfele, a hatamon, a karomon, tobbfele helyeken, amit nem tudtam elerni. Levettem a trikomat es masikat vettem fel. Kiforditottam es tanulmanyoztam a pulloveremet: semmit sem talaltam. A huncut kis gonosz szalkacskak lapultak es kuncogtak, a vizsgalat soran. Amint visszavettem a pulloverem, gondolvan, ha semmit sem talaltam semmi sem maradt, de rogton kierult mennyire nem volt igazam! A huncut kis szalkak egybol feleledtek es ujra a borombe meredtek, csiptek, szurtak, viszkedtek. Felugrottam es sikitottam: hol vagytok szuros szalkacskak! Bujjatok elo ha mertek! De ok csak kuncogtak, alig hallhatoan, de annal jobban erezhetoen! Semmi sem segit, a kis huncutok, meg mindig a boromben melyen beagyazva elvezik gyozelmuket! Tuljartak az eszemen! Dehat, miert?? Etettem, gondoztam, itattam ot, es ez a hala hosszu evek utan??

Tanulsag: Ne szamits a kaktuszodra! Barmit teszel erte, ki teheted a lelked, akkor is ‘beleharap’ beleszur az eteto kezedbe! Hogyan? Hogy ez ugy hangzik mint valam(k)i, akit az ember, etet, itat, gondoz es mikor nagy, felnott lesz beloluk, nem halaval es kedveseggel viszonozzak? Nem igaz! Nincs ilyen eset! Csak egy kaktusz tesz ilyet a gondozojaval! Egy (volt) gyerek
soha! Micsoda ragalom! Micsoda otlet! Ilyen soha sem tortent! Ki hallott meg ilyet!

Hanuka – 2003.12.20-27. – חנוכה

Idén Hanuka ünnepe december 19-én napnyugtakor kezdődik. Minden este eggyel több gyertyát gyujtunk meg, hogy megünnepeljük a csodát, hogy egy napi olaj 8 napon át égett miután a Makkabeusok felszabadították a Szentélyt a Görögök kezéből i.e. 165-ben. Ilyenkor általában olajban sütött ételeket eszünk.


Hanuka starts on 19th December on sunset. On each evening we light one-more candle, to celebrate the wonder that one day’s oil was burning for 8 days after the Maccabeans liberated the Temple from the Greeks in 165 BD. Usually we eat things that were fried (cooked,baked) in oil.

Boldog Mikulast mindenkinek!

Tegnapelott szepen kivaxoltam a cipomet es kiraktam az ablakba hatha torpenik vele valami, de az a franya Mikulas elfelejtett eljonni hozzank es a sok cukorka es csoki helyett csak az eso estt bele a cipombe ugyhogy lehetett szegenyket ujra kimosni.

Vegso elkeseredesemben palacsintalan bulit rendeztem hetvegen es UNICEF-est jatszottam, ugyanis megetettem fincsi palacsintaval az egesz csapatot. Remelem izlett nekik. Kaja utan elmentunk mioziba es megneztuk sokadjara a Brayan eletet angolul, ami meg igy sokadjara sem veszitett a vonzerejebol foleg azert volt meg erdekes, mert itt jatszodik.

A szamitogepekkel meg mindig nem vagyok kibekulve, merthogy az utolso angolul bepotyogott a szobatarsaim altal szepen kijavitgatott 10 oldalas hazidolgozatom, amit ma mar mindenfelekeppen le kene adnom, szoren szalan eltunt.. Mindennek meg van az oka, de hogy ez miert pont velem torpenik allandoan arrol halvany lila gozom sincs. Valaki nagyon az ellen van, hogy elvegezzem a Cionizmus kurzust, pedig en mindent megprobaltam. Ez meg nem jelenti azt, hogy teljesen feladtam a remenyt hogy megtalaljam szegenyket, de kezdek belefaradni a dologba.

Legyetek nagyon rosszak es vigyazzatok magatokra. Eretlen narantsot olvashattatok Jeruzsalembol

Winter plans

I’ve booked my flight to Israel , as usual. Unfortunatelly a bit late, so I’m only on waiting list on 21st,22nd,23rd December. Hopefully at least on one day there will be a free place! If I get there I’ll be there ’till 8th January.

Otherwise I’m a bit sick at the moment. I’m running to the toilette every hour or two since Saturday :(

Sziasztok

Itt csucsulok Gabojkanal es ahelyett, hogy irnam a hazidolgozatomat nektek kavattyolok, de ami torpent az fontos es akarom hogy tudjatok.

Benjamin Aser, Emily pocaklakoja tegnap vegre napvilagot latott 5 napos kesedelem utan. Tegnap hajnalban kaptunk tole smst hogy 8 percenkent vannak fajasai es este 9.27 kor megerkezett a kep rola es a kisfiarol. Mindketten egeszsegesek es nagyon szepek. Pont Halaadas napjara idozitettek.

Utolag is nagyon kellemes Halaadast kivanok mindenkinek (annak aki unnepli es annak is aki nem) a kicsinek meg sok boldogsagot es egeszseget kivanok.

Legyetek rosszak es vigyazzatok magatokra. Pusszants

Helloka

Huh de reg irtam mar. Rostellem is es botsanatotokert esedezem, de ahogy megjosoltam eljott a dogvesz ideje es sikerult nagyon megbetegednem. Persze a baj nem jar egyedul, merthogy ugyebar most van a negyedevi vizsgaidoszak es en meg pont most leszek dadhas. Nem is igazan emlekszem mikor voltam utoljara ilyen beteg. 38 fokos laz (arnyekban) es csak azert annyi, mert nem engedtem tovabbmenni. A szobatarsnom rogton ki is koltozott a szobabol mondvan hogy o nagyon szivesen kiszolgal, de nem akarja elkapni tolem. Meg tudom erteni nagyon ramaty allapotban voltam.

Most viszont mar jobban vagyok csak a robbantasok miatt fajdogal a fejem. A Muvtori orat azzal kezdtuk hogy megneztuk a ket Isztanbuli zsinagogat meg ep allapotukban. Gyonyoruek (voltak)!!!

Megyek irni a hazidolgozataimat, mert meg azokkal sem allok valami jol es van beloluk egypar, sajnos. Mindenkit nagyon soxor puszilok. Dadhas kicsi eretlen narantsotok…

u.i.: Peter! Jolit az unokakat es a lelencest soxor puszild meg helyettem is.

Élet a terror és az intifáda korában

Október 30-án Shimrit Chobotaro a Haifai Egyetem III. éves pszichológia-kommunikáció szakos hallgatója beszélt az izraeli diákok életéről. Az Izraeli Nagykövetség által szervezett rendezvényre Fleischer Gábor, a Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesületének tagja kísérte el tolmácsként. Előbb a DE Központi Épületének XII-es termében nagyobb közönség előtt, majd a Politológia Tanszék könyvtárában családiasabb körben adtak választ azon kérdésekre, melyek a palesztin ügytől a kibucmozgalmon át a kis pártoknak is esélyt adó választási törvényig nagyon sok mindent érintettek.
A képen Shimrit jobbján Fleischer Gábor látható.
Kép: Bokros Gergő

forrás: Egyetemi Élet (A Debreceni Egyetem lapja) 42/5.(2003. november 14 – december 1.)

Life in the age of terror and intifada
On 30th October Shimrit Chobotaro, a 3rd year psichology-communication student from the Haifa University was talking about the life of israeli students. On the program, that was organized by the Israeli Embassy, she was escorted by a translator, Gábor Fleischer, a member of the Hungarian Union of Jewish Students. First in the DE (University of Debrecen) main building, in room “XII” in front of a bigger audience, then in the politology library in a more family-like athmosphere they were answering those questions that were asked: from the palestinian case, through the kibutz movement, to the election system that gives a bigger chance to the smaller parties and touched many other topics. On the picture you can see Shimrit, and on her right Gábor Fleischer.

családi hírek